Vak sötét éjjel volt...
Felvettem a legmelegebb fekete pulcsim egy sálat és tornacipőt...
És elindultam lefele a nagy lépcsőházban kerestem a kapcsolót de nem láttam semmit ezért megpróbáltam lejutni sötétben a folyosóig és úgy emlékeztem ott van egy...
De mire leértem a szemem megszokta a sötétet így feladtam a keresést.
Lassan kiérek a vaksötét utcára és még mindig ott van az a ferde oszlop...
Vajon mire várnak?Mondjuk még világít de mért nem egyenes,mint a többi?
Talán mert senki sem foglalkozik vele..és megunta,hogy egyenesen áll..
Aztán tovább megyek...Elhaladok egy játszótér mellett..
Valakik ott vannak de nem foglalkozom velük és tovább megyek.
Áh elfelejtettem valamit..a zene ez hiányzott nekem.Beteszem a kedvencemet,és tovább sétálok.
Eljutok a háztömbök nagy falai előtt és pár lámpa ég,vajon mit csinálnak ilyen későn?
De biztos,hogy nem alszanak.
Van mikor az ember csak megy megy de nem tudja hova és kihez..
Talán én is egy új évben új célokkal indulok el vagy csak áltatom magam.
De valaki egyszer azt mondta...
"Új év Új kezdet"
Lehet igaza van...:]
De talán valakivel kéne újrakezdeni..Talán valakitől várom a válaszaimra a kérdést..
De van aki megérti?Lehetséges..
És vannak olyan emberek számomra akik fontosak mindennél..De ha csak eltűnnek mint egy köd?
Akkor csodálkozom,hogy mért érzem megint ezt..Legtöbbször mint ha valami szétszakítana belül.
De ez csak pont amiatt van amit sajnos...
De tovább megyek...Egy újabb sarok.
Olyan hajnali 1 felel lehet...De mit keresek én ilyenkor itt?Talán semmit.
De valamit biztos.
Csak kicsit másképp mint bármi máskor.
Lassan felkel a nap.
Egyik fa ág közt ott van valami fényes..lassan de biztosan oda megyek,egy pókháló..
Elkezdem nézni..Vajon milyen érzés lehet,hogy ha megcsinálja és kész...És ha ezt most szétrombolnám?
Talán...úgy ha nekem rombolnak szét valamim..De legtöbben csak lesöprik mert undorító.
Neki meg az undorító amit az emberek csinálnak.
De soksok oka is lehet.
Volt már olyan érzésed,hogy amikor meg ismersz egy új embert mint,hogy ha reményt fűzöl hozzá..És akár csak egy kis szó vagy valami beléd döf és a reményednek oda?
Igen volt ilyen.sokszor.
De ez van mondanák legtöbbször.
De vannak álmaim...Van akivel le szeretném élni az életem..Hogy megértse,hogy ilyen vagyok és érdekelje valójában ki is vagyok,hogy öleljen és szeressen és lehessen beszélgetni vele a semmiről..és ne keljen azt mondatni,hogy Téma?
Mert akkor biztos,hogy nem ő az.
De mért pont Ő?mért nem lehetnék csak egy kis pók?aki csak reménykedik,hogy meg marad a munkája legalább egy napig...
De lehet,hogy a szemünk előtt van az életünk nagy Ő csak Észre kel VENNI..És kinyitni a szemed.
Lehet,hogy még ő sem tudja,hogy én vagyok vagy létezem..És én sem tudom,hogy hol van.
De majd idővel..
Ami nem késik az nem múlik.
Hát lassan már hajnal.
Látom ahogy az első öreg néni megy a kis kocsijával a piacra,ahogy a város lassan felébred.
De ez csak a képzelet amit szeretnék.
Én nem ilyen helyen lakom.
De szeretnék.
Hát azt hiszem ideje hazaindulnom...
Lassan kezd melegem lenni le is veszem a pulcsim és veszek egy nagy levegőt.
Fellélegzem és majd ezer év múlva kilélegzem.
Csak másképp gondolom mint mások.De nem jelenti,hogy más vagyok.
