Életünknek vannak olyan kis pillanatai mikor csalódnunk kell,de már könnyedén elengedjük.
Nem rágjuk magunkat olyan dolgon mint például az elkötelezettség valami iránt,hogy mindenáron meg kell szerezni,mert anélkül nincs is élet.
Rá jövünk egy idő után mikor az utolsó napjainkat húzzuk le a bizonyos kis biztonsági zónánkban,hogy " akkor eljött az a mindenki számára emlegetett felnőtt élet".
Nem is tudod mit szeretnél csinálni,mibe fognál bele leginkább, vagy csak egy kicsit pihennél és hagynád ezt a felnőttes életet egy kicsikét...Sokszor elképzelek valami kis tégla falas kávézót,amit mindennap kinyitok azzal a tudattal,hogy jó nap lesz a mai is.
Mindenki ugyan úgy fog örülni annak a levert,kő falas kis fa székes kávézónak mint ahogy én.
Sokszor fiatal megálmodjuk az álom munkánkat,olyan ablakokkal amin azok a régi kis zsindelyek vannak,amit ha este záráskor be csuksz,látszik mennyire megviselte az idő.
Kis idő múlva mikor 4 és fél év eltelik rá jössz,hogy reggel 9:00-kor ez lesz az utolsó kivitt kávéd egy idős házaspár részére,utoljára kérdezik meg,hogy koffein mentes kávé van-e ?
Aztán eszedbe jutnak a jó dolgok,azok a dolgok mikor olyan fáradtan tántorogtál haza 13 óra munka után,hogy másnap reggel olyan érzésed van,hogy haza se mentél volna.
De itt nem volt levert kő fal,vagy nem volt olyan kis időt megviselt zsindely.
Csak egyszerűen megszokottá váltak a számodra kialakított kis szokások,hogy tudod annak a bizonyos idős házaspárnak kettő darab Latte-t kell kivinned,és kettő darab Dobostortát,mert hát elvégre ők már csak a megszokás miatt jönnek.
A végén csak egy halk ajtó csukódás jelzi,hogy azt a bizonyos kő falas kávézót, azokkal az időt nem álló zsindelyekkel már más fogja ki nyitni.
