Ha nem tisztelünk, ne várjuk el a tiszteletet.
Ha úgy viselkedünk ahogy mások, ne várjuk el hogy felfigyeljenek ránk.
Ha úgy élünk mintha minden rendben lenne, ráfogunk jönni hogy minden a legrosszabb körülöttünk.
És akkor rájövünk hol rontottuk el.

egyszerűen csak élni.

Kis idő után nehéz lenyomni a billentyűket. Eddig biztosan, most már inkább félve kezdek bele a sorokba.
Vannak napok mikor próbáljuk túl élni a dolgokat,és élni a kicsike örömöknek,egy mosolynak és egy olyan felvidító telefonnak,szónak,akár egy mondatnak ami csak úgy a hirtelenből jön.
Félve és bizonytalanul háborgatjuk azokat a kapcsolatokat,amikre nincsen szükségünk...
Nap mint nap át gondoljuk miért is lenne rá szükségünk,de csak a függés, sokan nem veszik észre azokat az embereket akik ott hevernek előtte. Akik egy csokival képesek fel dobni a napodat, és rájössz hogy nem vagy elfelejtve és számíthatsz rájuk ! Ezeket az embereket sose engedd el magad mellől,mert egy vesztes ember leszel,egy olyan aki elvesztette a barátait, és méghozzá olyan barátokat akiknek ha havi egyszer kis időre rád érnek,és el tudsz beszélgetni velük fél percet is,de éreztetik veled,hogy kedvelnek.
És egy mondat mára belém is éget, egy olyan mondat megint amit ajánlani tudok mindenkinek,ha nem csak hallod is amit mondanak ők,hanem érted is érted,hogy mit akarnak ezzel mondani akkor szerencsésnek érezheted magad.

" egyszerűen csak élek. És nem érdekel ki mit mond,vagy gondol rólam."

És emiatt nehezek az emberi kapcsolatok,mert mindig csak próbálunk élni,de nem élünk !
Hagyjuk ,hogy befolyásoljanak ezek a dolgok,miközben mások okoznak a legnagyobb örömöt, nem az élni próbálunk boldogan napok. Hanem ha egyszerűen nem próbáljuk..akkor élni is fogunk.