Akit szeretsz,  arra nem haragudhatsz sokáig...

senki sem mondta, hogy nem szabad véleményt mondani !

~ Felriadtam... már megint mint annyiszor mostanában. Csak semmire se emlékszem, hogy miért riadnék fel az éjszaka közepén. Első dolgom, hogy megnézzem írt-e valaki nekem egy levelet, vagy egy SMS-t . De senki senki sem keres. De ki keresne éjjelek éjjelén?  Hát senki mondtam magamba... Majd lassan visszadőltem magamra húztam a takarót,leoltottam a villany és megpróbáltam vissza aludni. De  vagy fél óra telhetett el és még mindig nem tudtam vissza aludni...Akkor megint megnéztem hát ha valaki írt egy levelet.. És Bejövő üzenetek(1)
Meg lepődtem, hogy ki írhat ilyenkor, gyorsan meg nyitottam és csak ennyit láttam:  Szükségem van rád, hogy túléljem ezt az egészet!
Nem tudtam, hogy ki írta mert nem volt o semmi képes se volt semmi nem volt neki ki írva, gondoltam csak félre ment nekem ilyen sosem jönne.
A nap hátralévő idejében amíg fel nem keltem , addig csak ezen járt az agyam, hogy ki írhatta . Kérdések kavarogtak bennem . Vissza írjak neki ? De akkor eddig miért nem tettem ? Legszívesebben vissza írnék...Feltennék neki ezernyi kérdést, hogy miért írt ? ki vagy és miért lenne rám szükséged amikor nem is ismerlek ? És megszólalt az ébresztő órám..Egy kellemes zene ami minden reggel emlékekkel tölt el és legszívesebben ki ordítanám magamból az egész zavart a szívembe...Vagy lehet nem is ott van zavar, hanem a fejembe. Lassacskán kikelek az ágyból, lassan levánszorgok látom, hogy az ing amit általában pizsamának használok már megint elvan csúszva rajtam nyűgösen megigazítom , csinálok magamnak egy nagy bögre tejeskávét , majd vissza megyek a szobámba leülök a gép elé és megnyitom a levelet...Mit írjak mit írjak ? ? ? Bekapcsolok egy kis zenét azt hiszem. Hm már is jobb ! hm...Akkor hát írjunk neki egy levelet.

" Kedves idegen "
Lehet, hogy ez furán fog hangzani,de szeretném meg tudni, hogy ez a levél félre küldted esetleg, vagy nekem szántad ? Szeretném meg tudni mikor is lenne rám szükséged ? szívesen segítek csak tudnám a tényleges okát ennek a levélnek...Szeretném meg tudni, hogy kinek is írok.

Viszlát! "


Elküldés...De Jézusom mit is csinálok ? És ha nem ír vissza ? feleslegesen töröm magam ? Nem is szeretnék evvel foglalkozni lesz ami lesz ugye ? Igen mondtam magamnak, hogy megnyugtassam magam..
Na sietnem kéne, hogy ne késsek el a suliból. Gyorsan felöltözés, rohanás a buszhoz zene a fülembe . Megnézem hátha jött...





Pár évvel később... És azóta is várom, hogy írjon és nemírt semmit. Felesleges olyanban reménykedni ami utánna tudod, hogy fájni fog de még is megpróbálod !

~ senki sem mondta, hogy ha valamit ennyire meg szertünk nehéz lesz elengedni. Most kicsit másképp fogom leírni...Most olyan tényleg kicsikét élmény beszámoló de tartom magam ahhoz amit szoktam írogatni.
Ritkán írtam ennek oka is van. Olyan helyen segítettem az elmúlt hétbe ami megviselt főleg az utolsó nap amikor ott kellett az egészet hagynom a világon a regroszabb mikor nem tudom miért is sírok ! örömből, vagy pedig azért mert nem látom őket többet ? És az egyik kis gyerek mondta, hogy gugoljak le és megöleltés azt mondta ne sírjak mert majd este felhív és beszélgetünk ...És persze ettől csak roszabb lett a helyzet.
Aztán rájöttem, hogy ettől az egésztől sokkal többet kaptam mint amit vártam ! Hálás vagyok nagyon, hogy velük lehettem és, hogy átérezhettem, hogy ők hogy fognak élni egészéletükben és annak ellenére

BOLDOGOK !

Avval szórakozz akinek acél szíve van !

~ Kezd elegem lenni megint . . . vagyis inkább csak kezdek megint besokallni az emberektől.  Elvárják, hogy szakíts rájuk időt közbe a másik percbe már nem is érdekled őket . A végén ismét te leszel a hibás ! Akkor hogy van ez kérdezném ? Szakíts időt olyan emberre aki mindennél fontosabb neked de ő nem képes egy percet se ? 

Egyszerűen csak össze nyomorítom a saját érzéseimet . . Lehet felesleges erőlködnöm.

történet . . .

Szép lassan ki nyitottam a szemem , lábujjaimat  kidugtam a takaró alól , de vissza is húztam. Jézusom milyen hideg van kint miközben ki mondtam olyan erős fájdalom  hasított a fejembe , azt hittem le esem az ágyról . Fel küszködöm magam az ágyamból egy kicsi gyors mozdulattal le is zuhanok onnan. Ez a reggel is jól kezdődik gondoltam magamba  kicsit kómásan.  Oda állok a ruhás szekrényem elé és sóhajtok egy nagyot ! Minden szépen be van hajtva sorrendbe élére hajtva mind valami rend vagy tisztaság mániás ember  lennék. Meg keresem a kardigánom aminek olyan szép barnás színe van egy fekete fehér csíkos pólót ki húzok a kupacból , cica naci , majd rá pillantok a körmömre hm. . .  piros. A gyűrűm !  Meg is van . El mosolyodtam. . . Tükörbe nézek és csak ennyit vágok oda a tükör képemnek hát jó reggelt ismét ugyan itt. Napi kakaó adag pótlás következik !  Akkor kezdjük el mindennapi álarcot felrakni. Olyan fehér az arcom, hogy ezen még alapozó  se segítene , de azért rakok egy kicsit , púdert is . Bele nézek a tükörbe. . .Hm  egész  tűrhetően nézek ki gondoltam magamba , de csak azt a két kék szem párt veszem észre a tükörbe ami minden reggel ugyan így néz vissza rám . El fogok késni ! !  Gyorsan valami emberi alakot adok a hajamnak , felkapom a vállamra a táskám , hol a fenébe van a cipőm ?! Tudni kell rólam, hogy képes vagyok reggelente a legrégebbi cipőmet fel venni. De hát istenem mit tehetek ha imádom. Amúgy is ki nézi a cipőmet ? áltatom magam evvel az ósdi dumával minden reggel. Na gyorsan ki a buszmegállóba . Fel szállok a buszra és mintha minden szem rám szegeződne gyorsan fel mutatom a bérletem és le ülök egy üres helyre . Hm furcsa minden reggel  azokat az üres tekinteteket nézni akik mereven bámulnak kifelé vagy maguk  elé mit sem törődve a másikkal majd mikor fel száll valaki gyorsan fel kapják a fejüket hát ha az  száll fel akit ő vár. És azt hiszem el mondhatom magamról ,hogy Szerencsésnek érzem magam. . .  és itt be is fejezem ! Viszlát !

Ha  esetleg találkoznál velem valahol az utcán gyere oda köszönj és mond azt  ’ Szia ! én vagyok az akit vártál ! ’