OneRepublic-Secret 

Ennyi ideig megbízni egy olyan emberben aki szinte mindent tudott rólam.
De kiderült ő nem létezik. Hihetetlen, hogy emberek erre képese, hogy ennyi ideig kifogásokkal hitegetni a másikat utána percek múlva eldobni. Majd úgy tenni mintha nem is hallaná meg a kérdésed, s percek alatt azt hiszed ez csak egy rossz álom. Felébredsz és kiderül, hogy ez mind valóság volt ami tegnap történt.
Egy percre könnybe lábadt a szemem s azt hiszem minden maradék bizalmam az emberek felé elveszett.
Igen elveszett... Persze lehet, hogy ismét sablonnak hangzik az egész.
Kezd sok lenni így mindenkiből. Az emberek buták, és olyanokat vágnak hozzám amiről fogalmuk sincsen !
Rosszul esik. De nem hagyom,hogy el rontsák a kedvem...De ez is megesik néha.
Semmi ihlet nem jön pedig itt van bennem. Csak egy hosszú káromkodás sor lenne az egészből.
Az nem hozzám való lenne. Persze néha meg engedhetnék egy kettő dolgot...De elvesztené az érdekességét, az egyhangúság.
Bár a látogatóimat, sem az olvasóimat nem ismerem. Néha ezen is elgondolkozom, hogy vajon mit gondolhatnak ?
Azt hiszem...ennyi. Lassan húsvét. Aztán lassan itt a nyár...  

Lábjegyzet

Fel ,állok  s a sötétségbe kiáltok gyere nem félek tőled !
Nem félek túlélni azokat a dolgokat miből csak boldogság lesz.
Nem félek szeretni, akit a sors nem szán mellénk azok elmennek, helyettük jön más.
Nem hiszem, hogy félnék kimondani az érzéseimet, elmondani egy idegennek mit szeretek.
Mibe is vagyok szerelmes ?
Szerelmes vagyok a boldogság érzésébe...Annak az érzésnek ami körbe vesz pillanatok alatt
s onnantól nem enged.
Nem engedem,mert makacsul szerelmes vagyok a boldogságba !
Hogy éjjel nem tudok elaludni, miatta. Attól mert egy zenétől ötleteim lesznek.
De ez állandó...nem nem állandó csak pillanatnyi szerelem !
Szeretem mikor mások boldogok. De igazán csak az ember ki örül a másik boldogságának,
akkor is ha neki fáj. Fáj amit tesz, de ő feláll és együtt üvöltjük majd .
Nem félünk attól amitől percek múlva rettegni fogunk.
Túlenni olyan dolgokon amit sosem hittél volna.
Túlenni a szív lelketlen világán, hol sosem hitted volna van még boldogság.
Mint a lábjegyzet megmondja mit jelent a szónak az értelme, miután minden tisztán érthetővé válik minden.
Hol minden perc csak álomnak tűnik...
Mikor akaratlanul elmosolyodsz egy emléken.
Azon, hogy az emberek körülötted mind komorak, és küzdenek élve élni egy lélekkel mi már elveszett.
Számukra is van boldogság...Pillanatok melyekbe szerelmesek.
De tudod a lábjegyzet! Nem minden fejezetnél van ott.
Nem minden pillanatban tudod azt elhatározni hogy te akkor meg csinálod,
minden csak rajtad múlik, tudod ön erőből semmi nem fog sikerülni.
Kell hozzá egy kis múlt, tapasztalat ! hogy tudd te mindent meg tettél, és ezentúl is meg fogsz,
hogy te mindig felálltál onnan honnan sosem hitted volna.
Napokig csak járt az agyam egy dolgon miért kell őszintének lenni ?
Azért mert aki hazudik avval csak árt mindenkinek, sokkal nagyobb fájdalmat okoz mint elmondani őszintén
amit érzel ! Megbánni azt, hogy kiadtad az érzéseid egy idegennek ?
Kitártad azt a részed mi percek alatt szét törhet ? Majd évek múlva összeforr igaz ?
Nem évek kellenek..Percek is kellenek hozzá.
Akkor saját lábjegyzet az élethez !
Most elvárásoknak meg felelni ?
Percek alatt szerelmet megtagadva élni azt a züllött életet ?
Majd perceken belül megbánni, hogy magadra varrattad álmaid tetoválását.
Kesze kusza mint a boldogság.
A lábjegyzet is csak annyi : Csak az a fontos légy mindig boldog.
 soha ne feledd el...addig éri meg sötétbe ordibálni míg céllal teszed.

 ~  féltek szerelmesek lenni...

 De nem attól féltek, féltek az érzéstől, hogy megint ott fog hagyni kit szeretsz. 

Hogy majd ismét eldobnak és újra avval kell szembesülni, hogy nem kellettél senkinek ismét...

Sokkal rosszabb lett az emberek hozzá állása a szerelemhez. Mindenki túl hamar szeretne szerelmes lenni, hónapok, napok, hetek múlva várják azt, hogy majd ők szerelmesek lesznek...Igen...

A szerelmet lehet érezni, akkor mikor avval vagy akit szeretsz...érzed hogy vele még a semmittevés is nagyon boldoggá tesz. Mindenki csak ott hagyja a szerelmet, a boldogságot és bele vonul egy sötétebb hétköznapba, ahol újra egyedül lesz...De akkor rájön hogy mennyi időt elpazarolt egyetlen egy emberre ! Térj magadhoz, nem voltál boldog ? Nem érezted azt hogy vatta cukorból van minden és ha beleharapsz még édesebbé és színesebbé válik minden ? Ha megölel a szíved még jobban dobog és látod rajta hogy érzi amit te, hogy a szívetek még is csak szerelmes...De csak eltaszítják. Okkal ok nélkül...Olyan 'sablon' kifogásokkal amit ő sem hisz komolynak. Utána már csak nevet az egészen...

Ugye jön majd egy következő ?

Ugye nem maradok egyedül örökre ?

Nem egyedül fogok megöregedni ?

Sokat gondolkozom...mostanában ezen,  lefekvés előtt. Fürdés közben,hazajövet. mindenhol...és nem jutok dűlőre, hogy az emberek szándékosan csinálják, hogy menekülnek az érzéseik elől ?
Vagy csak nincs idejük érezni ?...
Kicsit bánt ez a dolog...