Mostanság csak arra tudok koncentrálni ami kevésbé köti le a figyelmem egyszóval a világra. Van amikor megakad egy kettő régi törmeléken a figyelmem de el is szeretném felejteni abban a pillanatban.
A dolgok hamar jöttek mostanság az életemben,és kitudja milyen hamar mennek majd el, milyen gyorsan távoznak a megszokott életemből.
De most egy kis élmény beszámolót szerettem volna veletek megosztani a gondolataim mellett kizökkentésképp.
Szeptember.2-án hajnali 6 kor elindultam osztály kirándulásra Lengyel ország, Kraków-ba mit ne mondjak úgy indultam neki,hogy lesz ami lesz és mikor 12 óra utazás után megérkeztünk sóhajtottam egy nagyot és éreztem ez még jól fog alakulni.
Este bementünk a városba fogtam a fényképezőm és nem kíméltem az ujonan beszerzett memória kártyámat sem, kedden ért egy kis sokk hatás amit nem fejtek ki itt bőven, nem idevaló.
Hét vége felé kezdtem kicsit elfáradni de rájöttem szeretek este sétálni és ezt az egy hét alatt rengetegszer megtehettem ami nagyon jó érzés volt. Amikor csak lehetett fényképeztem és igyekeztem figyelni arra,hogy nem csak úgy állítgatom a fényképezőt,hanem figyelek is rá..
Pénteken pedig eljutottam Tokajba, nyár elején elhatároztam, hogy szeretnék lejutni oda nincs közel de valahogy nagyon vonzott az a hely, és kiderült, hogy az osztállyal utolsó nap ott fogunk megszállni kiugrottam a bőrömből annyira örültem ennél tökéletesebb már nem is lehetne.
Aztán pénteken mikor megérkeztünk szinte minden dombon volt egy szőlő ültetvény és pont ment le a nap.
Elképzelted ? na ilyen érzés mikor busszal mész ezek mellett a dombok mellett és büszke vagy egy kicsit,hogy ebben az országban élsz.
Azt hiszem tömören ennyi volt a kis élmény beszámolóm az elkövetkező hónapokban igyekszem behozni a lemaradásom, sulit túlélni és minden tőlem telhetőt beleadni...Ez most kicsit újévi fogadalomnak hangzott de hisz nincs is újév.
A dolgok hamar jöttek mostanság az életemben,és kitudja milyen hamar mennek majd el, milyen gyorsan távoznak a megszokott életemből.
De most egy kis élmény beszámolót szerettem volna veletek megosztani a gondolataim mellett kizökkentésképp.
Szeptember.2-án hajnali 6 kor elindultam osztály kirándulásra Lengyel ország, Kraków-ba mit ne mondjak úgy indultam neki,hogy lesz ami lesz és mikor 12 óra utazás után megérkeztünk sóhajtottam egy nagyot és éreztem ez még jól fog alakulni.
Este bementünk a városba fogtam a fényképezőm és nem kíméltem az ujonan beszerzett memória kártyámat sem, kedden ért egy kis sokk hatás amit nem fejtek ki itt bőven, nem idevaló.
Hét vége felé kezdtem kicsit elfáradni de rájöttem szeretek este sétálni és ezt az egy hét alatt rengetegszer megtehettem ami nagyon jó érzés volt. Amikor csak lehetett fényképeztem és igyekeztem figyelni arra,hogy nem csak úgy állítgatom a fényképezőt,hanem figyelek is rá..
Pénteken pedig eljutottam Tokajba, nyár elején elhatároztam, hogy szeretnék lejutni oda nincs közel de valahogy nagyon vonzott az a hely, és kiderült, hogy az osztállyal utolsó nap ott fogunk megszállni kiugrottam a bőrömből annyira örültem ennél tökéletesebb már nem is lehetne.
Aztán pénteken mikor megérkeztünk szinte minden dombon volt egy szőlő ültetvény és pont ment le a nap.
Elképzelted ? na ilyen érzés mikor busszal mész ezek mellett a dombok mellett és büszke vagy egy kicsit,hogy ebben az országban élsz.
Azt hiszem tömören ennyi volt a kis élmény beszámolóm az elkövetkező hónapokban igyekszem behozni a lemaradásom, sulit túlélni és minden tőlem telhetőt beleadni...Ez most kicsit újévi fogadalomnak hangzott de hisz nincs is újév.
