Eleinte nem is tudtunk mit kezdeni azzal ami van.
Nem tudjuk elfogadni ami van, ami mindig ott van csak azért,hogy éreztesse velünk.
Éreztesse azt,hogy mi az amit elvárnak tőlünk, azért hogy ne tudjuk feladni.
Ezt az egészet nehéz leírni és elmondani mi is zajlik ilyenkor az emberben, miért nem akar róla beszélni, de belül megőrül.
Megőrül mert nem tudja szavakba önteni ami éppen kavarok benne, azért mert tudja sosem fog megfelelni azoknak a kis apró elvárásoknak amiket az évek során állítottak köré.
Amikor egy dologban sikeresnek érzed magad és érzed,hogy igen is számítasz valakinek akkor talán te is büszke lehetsz magadra, akkor nem biztos,hogy tökéletes minden, sosincs az,hogy igen most tökéletesen megcsináltam..nem mert ott vannak azok a bizonyos dolgok ami nap mint nap ott kavarog benned,de nem tudod megfogalmazni, le írni.
Évek óta próbálom meg fogalmazni azt a bizonyos dolgot, az elvárást azt a rengeteg szót ami kavarog...S amikor belekezd az ember egyszerűen csak egy nagy katyvasz lesz,most éppen magamról írjak arról,hogy mit érzek vagy másodpercek múlva írjak arról mit gondolok a dologról ?
Írjak-e arról mi a véleményem a tegnapról ? Mit várok el a holnaptól ? Vagy épp mik a terveim ?
Az a rengeteg szó ami egyszerre akar megfogalmazódni az egy semmi.
Egy olyan átlag gondolat amit ezren le írtak, s már nem is az ami régen volt... Hogy majd jön a megnyugvás az a bizonyos csend.
Várni a következőt,hogy majd jön,hogy majd történik valami olyan amitől a nagy keveredés megfogalmazódik.
De a csend már jó ideje nincs.
Nincs éjjeli felkelés hogy írjak nincs hogy az a biztos pont ott van,és tudom ő figyel.
Az a biztos pont az évek során eltűnt, és kikopott.
És ismét nem tudsz mit kezdeni a csenddel..szükséged van egy kis zajra,hogy érezd a biztos pontot, hogy tudd ez miatta történt,hogy tudomásul vedd van biztos pont ami miatt mindig lesz csend.
De amikor a csend sok ideje más..sok ideje nem tudod miért van,miért nem történik semmi, akkor rájössz,hogy talán megoldódtak azok a dolgok amiket nem értettél.
Amiket sokszor leírtál,és ragaszkodtál a biztos ponthoz, amit ma már könnyen elengedsz, és reméled,hogy egyszer csak jön egy kis zaj és remélheted a régi dolgok még nem tűntek el...