Nem is igazán lesz olyasmi mint ami volt,talán az egésznek vége.
Talán fel kell nőni a feladathoz,és meg lépni amit eldöntöttünk,hogy boldogabbak leszünk az újtól.
De mennyire biztos az új ?
Felvállalja ?
Vagy ugyan olyan lenne mintha ott sem lenne ?
Ez bonyolult, eldönteni és meglépni nem olyan könnyű így marad a bejáratott úton,és meg próbálja túl tenni magát rajta,hogy majd jobb lesz, hogy az új dolgok majd változtatnak a dolgon és nem lesz ennyire közömbös az egész helyzet.
Mindig törekszik azt gondolni,hogy ugyan olyan mint eddig,hogy ő ilyen és együtt kel élni a tudattal talán neki mindig fontosabb lesz a látszat mint a másik boldogsága...
Nem is fontos már hogy mit érez, nem is lesz fontos sosem,hogy mit szeretne mivel el van döntve,onnan pedig nincs semmi hogy vissza tartsa.

Valahogy másképp kellene ennek lennie,boldognak maradni, felkelni úgy hogy nincs jobb az éppen 5 perce le főzött kávénál,hogy nincs jobb...és ha még is ?
Kockáztatni nehéz dolog,hogy tudod talán jobb ennél már nem lesz,de az új dolognak ott a lehetősége.
Lehetősége annak hogy ne csak az 5 perce lefőzött kávé legyen a kora reggeli öröm forrás,hogy érezd nem csak az elhatározásai a fontosabbak hanem te.


Aztán lassan telnek az évek és észre veszed,hogy nem változott semmi.
Alkalmi boldogságokkal telnek a napok, friss kávé illata minden hajnalban...
Talán majd öreg korunkra megbánjuk minden ilyen elszalasztott lehetőséget.