2009. december 17., csütörtök

Hópehely.

Minden itt kezdődik.
Megszületsz és kapsz 2 olyan embert akit nem ismersz.
Csak azt hogy egyikhez jobban kötődsz mint a másikhoz.
De ha az a két idegen idegen is marad?És te más merre szeretnél menni?
Akkor mit teszel?
Tovább mész az ő útvonalukon?
Igen ezt teszem.Szenvedek....
Lelkem már oda fent lebeg a semmiben és érzi,hogy nem itt van.
De ha valaki megölel mint ha lejjebb lenne egy kicsit.
Van amikor még semmit sem értek...
De pár percig csak bámulok és elgondolkodom.
Mindenkinek van egy lelki társa..Vagy ahogy mondani szokták..
De lehetséges?Van olyan?
Ezt csak akkor tudod meg ha avval vagy
aki ha elesel öregkorodban oda visz neked egy botot
és vele sétálsz tovább.
És sohasem mond azt,hogy mindig csak te vagy a hibás mert igen is te vagy.
Csak nem jössz rá.
Te irányítod az életednek a felét.
Tervek amik csak úgy fuccsba mennek.
Gondolkozni szeretnék.Csöndben maradni és senkivel sem beszélni.
Ez lehetséges...
De nem ebben a világban..

Kicsit olyan mint ha egy hópehely lennék.
Leesek és csak addig élek míg el nem olvadok.
Milyen lehet annak aki csak másodpercekig él?
Lehet,hogy boldogabb mint egy olyané aki éveken kersztűl keres valamit[Valakit]
Mindennek egyszer vége van...Majd amikor azt mondod,hogy THE END.

Nincsenek megjegyzések: