Varró Dániel:

....Sok minden meg változott eléggé régen írtam és nem is tudom,hogy kezdjek bele.

Emlékeket fel idézni vagy csak egyszerűen tovább suhanni mint ha mi sem történt volna az idők napok és percek elmúlta után.

Valahogy rájöttem..Nem sok értelme van egymással foglalkozni de ez csak egy féle értelemben.

Ha rád sem kíváncsiak akkor te mért legyél a másikra kíváncsi?hisz ha nem viszonozzák akkor nem jó.

Vagy csak a megoldások nagy kupacától nem látjuk fától az erdőt?

Lehetséges,hogy a legnagyobb harc az életben saját magunk vagyunk,hogy meg találjuk a párunkat,hogy eltartsuk a családunkat,meghalgassuk az embereket,barátainkra figyeljünk...

És még egyéb más kis apróság amitől szebb lehet az élet.

De Vannak olyan emberek körülöttem akiknek sokat köszönhetek...

Most szó szerint csak meg köszönni tudom mert mást nem tudok(:

Szóval ennyi...

Msáképpen nem tudom...Sok mindenki meg változott karácsony óta vagy csak lehetséges,hogy mindenki egy kicsit megváltozott azóta?

Szóval igen és nem..De még is igen és még is nem..

Talán sok mindenen el gondolkodom még olyanon is amin nem kéne.

Majd egyszer eljön mindennek az ideje de akkor ne várd amikor te akarod mert nem fog jönni.

Varró Dániel:

ESZEDBE JUT, HOGY ESZEDBE NE JUSSON

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.