Képzelt érzések...

Valamikor olyan kora reggel felé kelhettem fel.

Valamitől olyan fura melegség öntött el belülről..Nem emlékszem semmire a tegnap estéből,csak egy kérdésre 'boldog vagy mellettem?',el gondolkoztam egy percre..De hisz nincs senki mellettem!!Akkor miért kérdezte? El töprengtem és arra jutottam,hogy biztos csak képzelődtem.Annyira fájt a fejem,hogy alig tudtam bármire is hosszabb ideig figyelni...Lassan de biztosan le tántorogtam a konyhába.A napfény be sütött a nagy ablakokon a nappaliba,jó érzéssel töltött lett volna kedvem,a fejfájásom ellenére is..De semmi hang nem jött ki a torkomon..Fel raktam egy teát hátha attól minden helyre jön!Be kapcsoltam a tévét és valami értelmetlen nyálas film ment..Valamiért ott ragadtam és végig néztem,ennyire nem lehet érdekes egy átlátszó történet (gondoltam magamba).Egyszer csak hallom csörögni a telefonom,még a kedvenc zeném ami a csengő hangom volt,még az is fül süketítően fájdalmas,irritáló volt számomra,láttam,hogy egy ismeretlen hívás..ki lehet mondtam hangosan!Fel vettem és egy hang szólt bele!Kellemes hang volt olyan meg nyugtató,olyan fura érzésem támadt hirtelen..Bizonytalanul bele szóltam : igen tessék?

Erre nem jött válasz..

Egy kis idő után meg kérdezte az idegen hang :'Boldog vagy mellettem?' Rémületembe nem tudtam mit mondjak.Azt válaszoltam ki mellett kéne boldognak lennem?Erre le tette a telefont...Nem értettem semmit az egészből,ki ő és mit akar..Az elmúlt években minden nap vártam,hogy hívjon! De reménytelenül vártam..Minden nap hiába vártam. De rá jöttem,ha valaki meg kérdezi ki mellett voltál a leg boldogabb azt fogom válaszolni :Csak mellette tudtam volna boldog lenni!!!(?)

Mostanába nagyon sokat szoktam olvasni idézeteket..Egyik nap amikor olvasgattam akkor találtam egy nagyon jót,amit mint ha nekem írtak volna de tényleg.

Akkor úgy éreztem,hogy az amit eddig éreztem már valaki le írtam..Pár percig nem tudtam fel fogni,hogy mi is van most velem,hogy boldog vagyok,meg könnyebbültem,vagy szomorú lettem?

és rá jöttem,hogy el keseredtem...Meg találtam azt az idézetet ami legjobban el tudja mondani amit érzek,de még sem olyan tökéletes,de még is tökéletes..Sajnos.

Sok mindent van a fejembe..hiány érzet de az nagyon sokszor mostanába.

Nem mondom,hogy így jó ahogy van,mert nem egyáltalán nem jó...

De még is el kell viseljem és olyan dolgokat meg tenni amihez igazából hangulatom sincsen.De hát semmi sem tökéletes ugye?

Nem..

Nem az.

De azt hiszem most így jó...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz,
nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak -
amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek,
de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a
lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként
vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid
oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk,
a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe,
egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked,
hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok,
hanem mert nincs, aki megértsen."