Mostanába nagyon sokat szoktam olvasni idézeteket..Egyik nap amikor olvasgattam akkor találtam egy nagyon jót,amit mint ha nekem írtak volna de tényleg.

Akkor úgy éreztem,hogy az amit eddig éreztem már valaki le írtam..Pár percig nem tudtam fel fogni,hogy mi is van most velem,hogy boldog vagyok,meg könnyebbültem,vagy szomorú lettem?

és rá jöttem,hogy el keseredtem...Meg találtam azt az idézetet ami legjobban el tudja mondani amit érzek,de még sem olyan tökéletes,de még is tökéletes..Sajnos.

Sok mindent van a fejembe..hiány érzet de az nagyon sokszor mostanába.

Nem mondom,hogy így jó ahogy van,mert nem egyáltalán nem jó...

De még is el kell viseljem és olyan dolgokat meg tenni amihez igazából hangulatom sincsen.De hát semmi sem tökéletes ugye?

Nem..

Nem az.

De azt hiszem most így jó...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz,
nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak -
amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek,
de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a
lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként
vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid
oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk,
a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe,
egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked,
hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok,
hanem mert nincs, aki megértsen."