örültséggel el töltött napok...

~ eléggé régen írtam... azt se tudom mit mondjak, vag hol kezdjem el.
Vannak voltak,  lesznek olyan emberek akiket nem kívánok a közelembe látni vagy akárhol.
De vannak akik nagyon is hiányoznak és jó lenne minden nap meg ölelni őkt csak, hogy jobb kedvük legyen.
Szeretném, ha minden ember úgy állna egymáshoz mint ahogy én szoktam hozzájuk állni.
Az érzem, hogy minden ember akikkel annyit szoktam beszélgetni levelezni el tűnik mellőlem, amikor nekem szükségem lenne rájuk nem véletlenűl.
De azt hiszem most van egy biztos pont az életembe.


Ritkaság egyre mikor ide írok. Nem tudom meg fogalmazni azt az érzést ami most bennem van.PEdig van amikor nagyon könnyen is ki szokott jönni. De most valahogy nagyon be van szorúlva.
Jelentkezem még. A történetnek nincsen vége.

És akkor minden meg változott a kislány soha többé nem néz fel az égre nem imádkozik azokért akiket szeretett.

Nem hisz olyan dolgokban amikben eddig hitt.

Nem mondja soha többet valakinek azt,hogy szeretlek!

És soha többet nem kéri senki segítségét.

De rájött,hogy csak akkor érezhetné ezt ha börtönbe lenne vagy egy csalódás érte volna,de neki az élete eddig tökéletesnek és szépnek,boldognak látszott addig míg azt nem kívánta,hogy érezze a rosszat érezze azt amit más is. Érezze a szomorúságot,bánatot.

Fel nézett az égre. . . a csillagok még jobban ragyogtak és azt érezte,hogy boldog. De hisz ő szomorúságot kért.

Akkor miért boldog? mikor érzi már a szomorúságot.

Egyik reggel fel kelt csak egy átlagos nap volt hamar el telt,este mikor az ágya fölötti ablakot ki nyitotta hogy lássa a csillagokat. . . nem látott semmit az ég komor fekete volt és nem csillogtak neki soha többé a csillagok.

Az érzéseket nem lehet kérni,nem lehet meg vásárolni vagy nem lehet ki követelni.

Nem várhatod az érzéseket mert hiába várod nem fog jönni. A legváratlanabb percben ront be mint egy hurrikán és percek alatt rombolja szét.

~Valami meg változott. Hiány érzet . . . szükségem vannak az érzéseimre.