~ eléggé régen írtam... azt se tudom mit mondjak, vag hol kezdjem el.
Vannak voltak, lesznek olyan emberek akiket nem kívánok a közelembe látni vagy akárhol.
De vannak akik nagyon is hiányoznak és jó lenne minden nap meg ölelni őkt csak, hogy jobb kedvük legyen.
Szeretném, ha minden ember úgy állna egymáshoz mint ahogy én szoktam hozzájuk állni.
Az érzem, hogy minden ember akikkel annyit szoktam beszélgetni levelezni el tűnik mellőlem, amikor nekem szükségem lenne rájuk nem véletlenűl.
De azt hiszem most van egy biztos pont az életembe.
Ritkaság egyre mikor ide írok. Nem tudom meg fogalmazni azt az érzést ami most bennem van.PEdig van amikor nagyon könnyen is ki szokott jönni. De most valahogy nagyon be van szorúlva.
Jelentkezem még. A történetnek nincsen vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése