~ teljesen össze vagyok zavarodva ! hogy lehetnek ilyenek az emberek ? Hová fajul ez az egész ?

Mindenkit felemészt ez az egész mindennapi hajsza , aggódás ! Megfelelni másoknak . . .  De ők nem is ismernek minek felelnél meg nekik ? miért öltözöl úgy  hogy nem érzed magad jól a ruhában ? miért mondod ki amit gondolsz  miközben meg bántasz mindenkit ?

~ elfogultság , irígység ,büszkeség , öneltség , ítélet . . . 

Régen minden percbe beszélgettél velük. Azt gondoltad örökre így marad. Majd évek múlva már alig beszéltek egy két szónál többet , lassacskán mint a tinta a papíron meg szárad és az idő múlásával kifakul úgy tűnnek ők is el mellőled. Majd rájössz, hogy ennyi volt? mindenki felnőtt és nem foglalkozik azokkal akik régen annyit foglalkoztak velük. Elfelejtik azt aki mindig ott volt mellettük amikor kétségbe voltak esve. Aki akkor is próbált mosolyt csalni az arcukra mikor ő sem volt rendben. De ő mit kért cserébe? semmit ! Csak azt, hogy soha se hagyják el ne felejtsék el a nevét, ne hagyják ott egyedűl a sötétbe. 

Egy kis idő elteltével meg tanulta, hogy csak is magára számíthat  akkor ha baj van. Senkinek se tudja el mondani ami bántja meg tanulta másképp ' dolgozza ' fel a hiányérzetét, azt amit másoknak nem tud elmondani. De mikor egy kis reményt lát egy ismerősbe, hogy majd neki el mondhatja... csak ugyan olyan mint a többi. Jön hónapokig órákat beszélgettek majd egyszerűen csak eltűnik. Szenved, hogy tudta megint ez lesz de egyszerűen csak BÁNATOS. szüksége van egy olyan emberre aki mindig ott van ha rossz kedve van. Ha valami bántja el mondhassa neki.  Egyszerűen csak csöndben elviseli azt amit nem kéne. . . 

~  Ki mondta, hogy csak a fogak tudnak fájdalmat okozni?

~ Szokták mondani, hogy ha boldog vagy nem jönnek az ötletek, érzés halmazok.

Meg ragadt bennem minden érzés.

~ Sok olyan dolgot vettem észre, amit az emberek nem.

Szoktam utálni az embereket. De még is kell szeressem őket, hogy elfogadhassam azt amit csinálnak.

Szeretek embereket. De utálnom kell őket, hogy érezhessem a hiányukat.

Néha meg ölném magam. De másnap reggel rájövök van akikért érdemes küzdeni.

Fel adom néha, hogy rájöhessek mennyire hülye voltam.

Csalódnom kell, hogy fel fogjam mit is kell legközelebb másképp csinálnom.

Ordítanom kell valakivel,hogy elmondhassam neki mennyire szeretem csúnya szavakkal elrejtve.

Suttognom kell,hogy valaki oda jöjjön és azt mondja ' beszélj már hangosabban hallani szeretnénk'

El kell fogadnom pár dolgot még ha fájna is.

Fel kell adnom az érzéseimet.

Gondolkodnom kell pár dolgon.

Élnem kellene a saját életem saját szabályokkal.

El kéne fogadnom a dolgokat úgy ahogy vannak.

~ egyszerűen csak csöndbe maradni!