Régen minden percbe beszélgettél velük. Azt gondoltad örökre így marad. Majd évek múlva már alig beszéltek egy két szónál többet , lassacskán mint a tinta a papíron meg szárad és az idő múlásával kifakul úgy tűnnek ők is el mellőled. Majd rájössz, hogy ennyi volt? mindenki felnőtt és nem foglalkozik azokkal akik régen annyit foglalkoztak velük. Elfelejtik azt aki mindig ott volt mellettük amikor kétségbe voltak esve. Aki akkor is próbált mosolyt csalni az arcukra mikor ő sem volt rendben. De ő mit kért cserébe? semmit ! Csak azt, hogy soha se hagyják el ne felejtsék el a nevét, ne hagyják ott egyedűl a sötétbe. 

Egy kis idő elteltével meg tanulta, hogy csak is magára számíthat  akkor ha baj van. Senkinek se tudja el mondani ami bántja meg tanulta másképp ' dolgozza ' fel a hiányérzetét, azt amit másoknak nem tud elmondani. De mikor egy kis reményt lát egy ismerősbe, hogy majd neki el mondhatja... csak ugyan olyan mint a többi. Jön hónapokig órákat beszélgettek majd egyszerűen csak eltűnik. Szenved, hogy tudta megint ez lesz de egyszerűen csak BÁNATOS. szüksége van egy olyan emberre aki mindig ott van ha rossz kedve van. Ha valami bántja el mondhassa neki.  Egyszerűen csak csöndben elviseli azt amit nem kéne. . . 

~  Ki mondta, hogy csak a fogak tudnak fájdalmat okozni?