' rettegek, hogy a szívem sosem fog szerelmes lenni, hogy amagány megemészt. Attól, hogy minden percben hiányozni fog az kit sosem ismertem.
De ezek kis csöpnyi alternatív dolgok... Csak az fontos ami most van, múltban élni jobban fáj min elérni az álmaid...






I Will Make Me Love...

ott áltam az erdő szélén.
S bámulva bel a nagy mély sötétségbe.
Rávenni magam,hogy besétáljak, legyőzzem félelmem és megtegyem az első lépést.
Felhúzom a kabátom , sálam milyen gyorsan csak tudtam nyakamra tekertem, bekapcsoltam a zenét és elindultam. Beértem az erdőbe...megcsapott a párás lehellete az erdőnek, mintha élnének, lélegeznének.Minden lépésemet érdeklődve figyelik. De hallkan figyelnek,bántani nem fognak, csak elhitetni ,hogy az erdő nem olyan gonosz mint ami látszik.
Teljesen más bentről ,egy sötét de szelíd élőhely.
Egyszer csak recsegést hallottam mögöttem, majd gyors lépteket mellettem a fák mentén, a azivem egyre hevesebben kezdett verni.
Mintha a fák elvesztették volna lágy mozgásait, s nagy tisztelettel ott álltak volna.
Mikor minden élőlény megszeppen. Ott ál velem szemben .
Nagy szemeivel bámul rám.
Ott állt mintha minden pillanatban rámtámadhatott volna, de nem teszi.
Csak nézett...Szemében látszott a szomoruság, de a boldogság reménye,hogy ő is lehet boldog.
Lassan elindultam felé, éreztem hogy ő magasztosabb mint ami én vagyok, egyre nagyobbanak tünt, egyre félelmetesebnek.
Ott álltam tőle pár centire, s mellkasáig értem.
Bundája csak úgy csillogott.
Holló fekete volt.
Nem tudtam mit tegyek levettem a kapucnim, s láttam az arcán a megdöbbenést.
Nem tudtam mit látott érdekesnek, mintha ismerne.
Megmozdult, s fejét nyakamhoz tette...
Éreztem a szuszogását. Éreztem, hogy hiányzik neki valaki, valaki aki boldogságot elvette tőle.
Azt hittem ott fogok maradni...Lassan s megöleltem.
Hallottam ,hogy szíve hevesebben dobog.
Ott álltunk.s lassan eltávolodtam...
Egyszer csak morgást adott ki , mintha mondani akarna valamit.
Lattam, hogy nem szeretne elengedni, eltávolodtam tőle,s ránézett,szeme felcsillant.
S láttam ,mintha egyszerre vissza kapta volna lelkét.
Lassan elfordult tõlem s elindult be az erdő mélyébe , mit nem lattam.
Hangosan utánna ordítottam...
Bocsáss meg...
Attól féltem, hogy soha többet nem látlak.

Csalódni egyszer, hogy tudjam mi a fájdalom.

Szeretni egyszer, hogy utálni tudjam.

Utálni egyszer, hogy soha ne tudjam elengedni magam mellől.

Megcsókolni egyszer, hogy érezzem őt.

Érezni őt majd elengedni, ellökni magamtól.

Távol állni tőle, hogy érezzem azt, hogy milyen nélküle.

Elmenni mellette... S úgy tenni mintha közünk sem lenne egymáshoz.

Együtt lenni minden nap. 

Szeretkezni, csókolni, ölelni,szeretni.

Csalódással elválni, hogy soha többet nem lesz mellettem.
Együtt élni a gyűlölettel. Élni avval a tudattal, hogy nem voltam elég. Nem voltam elég neki ...
Sosem leszek több senki miatt. Senki miatt nem fogok megváltozni.
De egy valaki miatt.. 

Aki miatt csak kell. Ellent mondásos minden igaz ?
De csak miattam, hogy megvédjem magam a csalódástól. Attól az egyszeri csalódástól .Amit teszel meg tetted. Meg kellett tenned még, hogy ha kényszerítettek is rá. Ha fegyvert fogtak a fejedhez és ellenkeztél, de meg kellett tenned. Meg kellett öljed. Magad miatt. Önző voltam.. De szerettem.

New Year.

Új év új reményekkel indul az év... Mindenki azt kívánta mit legjobban szeretne, van aki abban az egy percben arra gondolt akit szeret. Van aki másnak kívánt s magának csak az utolsó pár pillanatban.

Remélem mindenkinek teljesülni fog a vágya...Ha nem azonnal, de idővel teljesüljön.

de leginkább... az a fontos, hogy Légy mindig boldog.