Csak mosolygott bennem meg világnyi érzelem futott le. Haragszom egy kicsit...De hiányzik.

Félünk az újtól, de vágyunk a veszélyre.
Hozzá szoktunk, hogy megbántunk és megbántanak, hogy a ne lépj tovább vonalon nem megyünk túl.
De ott áll valaki aki olyan világba vinne hol sikítozva ordítanánk a világnak !
Csak mi vagyunk itt és most.
Ehelyett félünk és maradunk a megszokott dolgoknál, hisz minden változás konfliktussal jár.
De majd jön aki belép hozzád megfogja kezed és magával visz...

Csak várni kell. addig meg élni az életed !

Ötlet mentesség...Saját lélek kínzása néhai pillanatba.
Egy költő nem tudja kifejteni mit ír. Nem szeret róla beszélni, hogy miért írta ?
Kell bárkinek is tudnia ?
Kérdezz...Senki sem tiltotta meg !
De nem biztos,hogy érthető emberi választ kapsz.

Szerelmes vagyok abba az érzésbe amit a zene ad. Abba,hogy égbe emel, halkan ordítja hozzád húzó szívem. Addig tart míg szívem mélyébe üt a basszus. Pillanatokat idéz fel, s rombol össze ordító boldogsággal. . . Lassan elhalkul, erre szívemből ordítom MÉG ! Zene mint egy drog a léleknek.

Erik Hassle - Stay



Aura Dione - In love with the world



élet érzés zenék az én ihlet adóim...

* TÁRS a társ aki perceken belül hív ha érez irántad valamit, ha halkan oda súgod neki mit érzel. Ő majd nagy mosollyal fog a szemedbe nézni és homlokon csókol.

Majdnem tökéletes minden. Majdnem elfogadtuk azt, hogy tovább nem lehet...S halkan beletörődtünk szívünk zajos ordításába.
Majdnem hittük, hogy egész esz, hogy majd kézen fogsz és elvezetsz innen.
Máskor szólj előre,hogy hosszú lesz az út és fáradtan fogunk egymásra nézni.
Teli vággyal és kíváncsisággal indultam neki, hogy majd ott más lesz. Máskor más helyen elhiszem neked,hogy  hol a hegyek havasak nyáron is ott forróság van, hol minden kiszáradt és nehézkes az mind könnyű mint a pihe.
Kudarcokat éltünk meg együtt és fogunk is. Nyelveket tanultunk és hadonászva kézzel lábbal magyaráztunk el mit szeretnénk a boltba. S akkor jött a fura érzés. A haza fele út. Vissza kell menni pár nap elteltével,hogy vissza vágyakozhassunk. Vissza fog húzni a szívünk pár napig, és azt kívánom bárcsak megint ott lehetnénk, hol csak a jelen van és semmi más. Lassan összepakoltunk, de előtte még kiültünk megnézni az ottani naplementét hátha ott máshogy nyugszik le mint itthon. Itthon mindig megfigyeltük hogy kel fel hogy nyugszik le.Hangosan köszöntöttük. De ott csak némán ültünk és vártuk, hogy szépen lassan eltűnjön a horizontról.
Lassan szemünk elől veszítettük, mindketten hátradőlve a harmatos fűben bámultuk a csillagokat.
Majd lassan egymás felé pillantottunk és mindketten vettünk egy mély levegőt.
Egy cseppnyi boldogságot láthatott a szemembe melyből könnycsepp lett...Lehullott a karjára, szorosan magához ölelt és azt mondta. " Máskor gondold meg jössz-e"
Evvel mindent elmondott. Ő sokszor tapasztalta a vissza vágyódást, és tudta mivel jár.Elszakadással, fájdalommal, reménnyel, hogy majd vissza térhetek egyszer oda.
De most vannak terveim, és ebben segített.
Vágyódással erősítjük az álmainkat.

Ausztria
Bécs
Németország
Svájc
Basel
Dornach
Francia ország


Jellemzi az elmúlt 5 napomat, s azt, hogy 18 évesen eljuthattam ezekre a helyekre. Akár csak egy két órára...
És nem hiányzott... Csodálkoztam is rajta. De az volt a fontos, hogy jó legyen, és csak arra koncentráljak.Aztán újra itthon voltam, és hiányzik már most Svájc...Eszméletlen nagy különbség van az érzés közt. Kikapcsolódni és csak a való világgal foglalkozni.