...És lassan csak itt ülök előtte hallgatom a zenét, de nem jön semmi.
Egyik éjjel elgondolkoztam hol bujkálnak az ötletek miből egy egész történet formálódik majd meg ?
Milyen érzéstől fakadnak ki belőlem oldalnyi gondolatok. Egyszer csak egy szóból másszor egy mondatból...
De most egyikből sem. Elhagytak vagy én hagytam el őket ? Eltaszítottam magamtól ?
Megválaszolatlan kérdések és egyik nap rákellet döbbenjek arra nincs már mellettem a kis farkas ki annyi ötletet adott az íráshoz. Eltávolodtunk egymástól, és az ihleteim is vele együtt elmentek messzire.
Őszintén megkel mondjam fogalmam sincs mi történik körülöttem, csak a folyamatos mozgás észlelem ami zavar. Napról napra újra felidéződik bennem az az egy pillanat !
Hibásnak érzem magam amit, hogy naiv voltam...De ki hitte volna el,hogy a legtökéletesebb dolog egy átverés.
Napról napra csak felejteném az egészet. De nem megy, gátolja azt amit kiszeretnék magamból adni !
Érzem, hogy itt van bennem és fájdítóan szúrja a szívemet. Mikor ki engedném de nem jön....de miért nem ?
Miért nem ömlik ki belőlem egy morbiddá formált történetbe ? egy kedves mosolyba mi tökéletes, s majd idővel démonná változik ? Miért is álmodok ha csak fájdalommal riadok fel, s szembejut...Álmaimban is ott jár. Lassan elviselem,hogy megtörtént mit nem hittem volna. Lassan elkel fogadnom,hogy közel érezni magamhoz már nem fogom, hogy akkor is fájni fog a több évnyi bizalom mikore már felnőttem.
S lassan lecsuktam a zongora tetejét. Csak halk zene volt mi szívemből szólt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése