egy vallomással tartozok...Egy vallomással ami évekig titok volt.
Egy vallomással ami szerelmet öntött belém, s perceken belül libabőrös lettem tőle, egy olyan vallomással amit sosem firtattam senkinek , de még is szívemnek nagy terhe volt. S a szívem évek múlva sem tágított a néma hallgatástól. Rejtegette a csöndet, míg a vallomás értelmetlenül feledésbe merült, egy olyan ember előtt kit perceken belül ki ismertem. Ki ismertem mert nem féltem tőle, hogy majd csalódást okoz. Csalódást okozhat egy olyan vallomás amit  ő okozhatott mikor elhallgattam. Napokon belül megingott bennem valami mi van ha nem is ismerem és egy idegennel beszélek ? az emberi szív képes butaságokat érezni, de mi még is elhisszük neki, de van mikor a hülyeség igen is okkal van ott. Ami fájni fog a legnehezebb értelmezni. Sokáig fogjuk keresni a mi érteket. Éveken át reméljük majd, hogy csak rossz álom volt s hogy a vallomás majd megtörténik.
Akkor a szív majd hangosan ordítani fog a fájdalomtól,hogy ő meg mondta tudta előre, de hülye voltam és önfejű.
Ő ezerszer jobban tudja mit érzek mint én. Rá kell nézzek, hogy tudjam ki is vagyok valójában, éjszakákat át beszélgetni ahhoz, hogy megtudjam miért is fontos ő ennyire. Miért tennék meg mindent azért, hogy érezhessem ?
Hol is kezdtem el érezni ? kicsinek hol éreztem,hogy ha fájt valami ? ott ahol seb volt.
Ott érzünk ahol a legnagyobb sebet kapjuk .
A szív nyughatatlanúl érez, de a seb nem képes beforrni, mert mindig valaki feltépi, és csak elviselhetetlen hiány érzet fog gyötörni. De egy helyben állni nem lesz sok időd, mert az élet nem vár meg és nem fog helyetted cselekedni.
Tovább megyek és várok.