gondolat a semmiről !

Mindig csak egy szó szüli a veszekedéseket. Egy gondolat szedi szét a jókedved és egy ember tehet csak boldoggá. S akkor rájössz, hogy azt amit eddig tettél csak bosszúból és szerelemből tetted.
Bosszúból  nem vagy vele, s szerelemből nem mered szeretni. Ellent mondasz magadnak mert tudod neki jó lenne s neked fájna. Tudod, hogy sosem lesz ugyan olyan mint régen s nem fogsz boldog lenni ha látod mosolyogni , s mikor magához húz még is a szíved lángokban és hangosan veszed a levegőket mintha az ölelésénél nem is lenne jobb a világon. Mikor a szemébe nézel látod, hogy biztonságban vagy és nem lesz semmi baj mert ő azt mondta mindig ott lesz melletted. Sosem tudjuk kinek mondjuk el mit érzünk és kinek írhatjuk hamisan a gondolatainkat kinek pedig hazugsággal teli, kinek mondhatjuk az igazat s kinek a féligazságot ? Kivel oszthatjuk meg az össze szorított gyomrunkat a boldogság miatt ? S kihez bújhatunk oda csak barátságból úgy hogy másnap ne érezzünk iránta semmit ? Túl érezzük a dolgokat s túlgondolkozzuk a semmit ! Az emberi sors azon múlik,hogy érzelem nélkül csináljon mindent s érzelem nélkül legyen valaki mellett ? De ott vannak a másik . A "Tisztelet a kivételnek" címszó alatt megjelölt egyének !
Azokkal mi lesz ? Mi lesz mikor ők egy szótól vagy egy öleléstől már az egekben járnak s másnap csak fájó szívvel mint aki másnapos úgy kell fel, s azt kívánja bárcsak ne került volna hozzá olyan közel. Azokkal mi lesz ? Mi lesz mikor egy érzelem mentes világba futunk és ők lassabban élveznék a dolgokat, s mernek még szeretni. Mernek szeretni mert tudják meg fogják találni azt akivel megoszthatják a pillangós gyomruk fogalmát. S nem fogja vissza kérdezni tőlük senki : "Mit értesz pillangós gyomrú alatt ?"
Olyankor csak falba vered a fejed, hogy ÁH hagyjuk majd te is megérted mikor igazán érzelemmel fogadod a dolgokat. A másoknak egy sima csók vagy egy eltöltött este is többet jelent mint a nagy világnak.Mikor órákat beszélgetsz valakivel akkor tudod, hogy nem csak egy utolsó alkalom volt ez az éjjeli beszélgetés, és akkor tudod, hogy ő nem átlagos akkor elkezdesz reménykedni míg a világ csak átsuhanna az egészen avval vigasztalva magát, hogy ez csak egy sima beszélgetés. Aztán csak szépen lassan avval vigasztalja mindenki magát egyszer majd csak én is megtalálom !
Persze ha senki sem érezne semmit akkor olyan lenne mindenki mint egy robot, bemész a városba és csak lehajló tekintetekkel találkozol  szembe senki sem néz a másik szemébe, és senki sem kér bocsánatot mikor a tömegből szeretne szabadulni.
De a tömegből csak egy tekintettel ha találkozik avval is csak pillanatokra míg le nem száll.
Mikor magányosnak érzi magát a világ megpróbál egy természettel társalogni virágokat teremt és állatokat hoz világra neki ezt jelenti a boldogság. Termeszti a répákat a kertben s mindenféle viharokat zúdít a világra.
De az ember másképp működik , nem zúdíthat vihart arra akit utál, nem növeszthet csak úgy virágot egy beton úton ha boldog és nem hozhat világra csak úgy állatokat mert nincs hozzá képesítése.
De ahhoz viszont van, hogy érezze a fájdalmat, s érezze ha valaki igazán szerelmes belé, s az akitől csak úgy virágot növeszthet egy betonba, s az amikor a gyomra pillangós lesz egy telefon beszélgetés után és azt érzi bár csak itt lenne mellettem és magamhoz húznám. Aki egész éjjel fent lenne csak,hogy beszélhessen vele az tudja mik azok az őszinte érzések ! Jól látod még léteznek ŐSZINTE érzések, s nem feledtek el, ne hidd, hogy egyedül vagy !
Majd a világ rájön, hogy nem ő a hibás...Mert te már tudsz betonba növényt növeszteni s a képesítésedet még gyakorolnod kell, de az érzéseid már eléggé tiszták ahhoz, hogy valakit közel engedj magadhoz úgy hogy fájjon de még is vidám emlék legyen.
ne gondolkozz az érzelmeiden,  mert csak a világnak adsz esélyt arra, hogy egy senkivé tegyen érzelmileg !

Magam elé bámultam és vártam a történetet miből csak oldalakat tudok formálni, de csöndesség jött csak belülről, nyomasztó fájdalom azoktól az emlékektől. Eljött az ősz és mindenki változásba kezdett van ki kívül, van ki belül. Van ki feladta a harcot, és van akinek a családjából adta fel az élettel való harcolást de evvel mindenkinek fájdalmat okozott. Sosem okozunk fájdalmat annak szándékosan akit szeretünk. Halkan érezzük azt amit mások szívesen adnak mások tudtára, mi még is mindig félve mondjuk el annak akit szeretünk. Csak akkor tudná meg valaki miért nem tudom meg fogalmazni amit érzek ha oda adnám neki a lelkemet vagy a "múltamat". A múlt az múlt szokták mondani egyes emberek , de a múlt miatt lettél olyan amilyen s nem pedig az emberektől ezt a kettő dolgot mindenki össze keveri !   Hisz az összetört szív megváltoztatja az embereket...

Hiány érzet sosem tartozik személyhez vagy tárgyhoz - arra jó , hogy az őrületbe kergessen -