Magam elé bámultam és vártam a történetet miből csak oldalakat tudok formálni, de csöndesség jött csak belülről, nyomasztó fájdalom azoktól az emlékektől. Eljött az ősz és mindenki változásba kezdett van ki kívül, van ki belül. Van ki feladta a harcot, és van akinek a családjából adta fel az élettel való harcolást de evvel mindenkinek fájdalmat okozott. Sosem okozunk fájdalmat annak szándékosan akit szeretünk. Halkan érezzük azt amit mások szívesen adnak mások tudtára, mi még is mindig félve mondjuk el annak akit szeretünk. Csak akkor tudná meg valaki miért nem tudom meg fogalmazni amit érzek ha oda adnám neki a lelkemet vagy a "múltamat". A múlt az múlt szokták mondani egyes emberek , de a múlt miatt lettél olyan amilyen s nem pedig az emberektől ezt a kettő dolgot mindenki össze keveri !   Hisz az összetört szív megváltoztatja az embereket...

Hiány érzet sosem tartozik személyhez vagy tárgyhoz - arra jó , hogy az őrületbe kergessen -