Fél órába telik csak hogy neki kezdjek.
Még fél órába az, hogy keressek egy megfelelő zenét , majd fél percbe az hogy írjak.
Írjak valamiről amit már annyiszor le írtak, annyiszor át gondoltak és túl gondoltak.
Meg fejteni mit szeretnék ezen újra fogalmazni úgy hogy saját legyen , mármint olyan saját hogy belőlem jöjjön és ne használjak közhelyeket, amit csak hozzám vágnak hogy ez közhely. Nehéz meg fogalmazni azt ami belül van ...Érzel egy nagy ürességet , próbáld meg megfogalmazni . Érzel egy nagy kavalkádot próbáld meg,  meg fogalmazni csak káromkodás jönne és düh, vagy írd le azt hogy boldog vagy , vagy hogy fél perc múlva sírnod kell , vagy azt, hogy csak nem érzel semmit...
Ezek a dolgok kavalkádot okoznak benned akár egy film vége, vagy egy zene ami ihletet ad a dolgokhoz.
De vannak hónapok mikor semmi sem ad ihletet, nincs olyan zene ami elindítaná azt hogy írj mit tennél ? Azt hiszem próbálkoznék le ülnék és próbálkoznék, mert olyan dologgá vált már hogy hiányzik hiányzik hogy sosem tudok 5 pernél tovább írni, és hogy ne töröljem ki a mondatokat, vagy hogy ne gondolkozzak el azon mit szólnak majd ehhez ?
Régen csak írtam írtam és írtam...Mára túl sok a felnőtt féle dolog és néha rájövök hanyagolom az írás ami miatt hiány érzetem támad minden, majd le ülök és próbálom meg írni ezt a hiány érzetet, de nehezen megy.
Nehezen megy mert mindent le írnék ami csak jönne..De...a fele olyan lenne mint egy kavalkád amit nem értenének, a másik fele káromkodás, és a legvége amit nem mondanék a végének nem derülne ki mit is éreztem,  vagy mit is akartam le írni.
Aztán csak magyarázkodhatnék a dolgokért, de akinek szánnám az tudná miért írtam ezt vagy miért pont így írtam meg. Aztán tudnám, hogy biztos csak mosolyog  hogy megint milyenre sikeredett az írásom és én is csak mosolyognék mert eszembe jut hogy ő mindig mennyire örült a zenéimnek itt meg mennyire szereti olvasni ...Bár néha kételkedem egy kettő dologban az hogy miért is kezdtem el és mikor lesz ennek vége.
De azt hiszem ez a sok bizonytalanságnak meg van a maga jó oldala is, olyanokat tudok meg fogalmazni amitől egy kicsit virágosabb mézes mázasabb lesz a napom, és tudom valahol valaki nem tudta meg fogalmazni azt amit én igen, és elmosolyodik..
Akkor már megérte írni és közzé tenni !
Aztán már csak azért is hogy kapjam a nyakba öntünk jéghideg vizet kritikákat, kérdezősködéseket...De erre csak az a válaszom nem nem érted, nem élet tapasztaltnak állítom be magam, nem bölcsnek csak írok ! Nem ez vagyok napi ezer egy órában és sosem szerettem a pillanatnyi felvillanásokat, szeretem a pillanatnyi boldog felvillanásokat, anélkül élni nem lehetne és örülni annak, hogy hónapokkal később még mindig van hogy vissza nézek ide és látom,hogy már 4 éve sikerül mindig valakinek mosolyt vagy könnyt csalni az arcára amitől meg könnyebbül !
A mosoly az ami meghozza a kedvet mindenhez, és egy zene kell hozzá semmi más, csak néha a zene előbb jön mint az ihlet és arra hónapokat kell várni mire elindul minden...
De megéri ! Megéri várni sokáig...