Elteltek a hónapok és a hetek, a sikeres érettségi, majd érettnek hittem magam, ittam egy kettő meggyes sört, ki engedtem a gőzt. Majd eszembe jutott az elmúlt 3 nap vagy majdnem 3 nap, mikor hajnalba le értünk, és ijesztő hold fényben mentünk végig a falun, közben hallgattunk egy olyan zenét mitől mind négyen libabőrösek lettünk és az bizonyítvánnyal a farzsebünkben útnak eredtünk és évek óta vártuk ezt a hideg rázós libabőrös érzést. Amikor kicsit szabadnak érezhetjük magunkat 5 darab csomag mellett, és a feltöltött akkumlátoros fényképezők mellett. Másnap felébredni arra, hogy felismertek minket és egész nap csak köszöngetni az ismerősöknek, és olyan öröm teli fogadtatásban részesülni egy személy által hogy az a világ legszív melengetőbb érzése.
"Olyan mint egy nagy család" fogalmazódott meg bennem az érzés lefekvés előtt a kemény füvön, de még ez is eltompult az erős érzés mellett, hogy itt vagyunk.
Aztán az, hogy egy társaság egymásra talál, önzetlenül segít mindenki egymásnak cserébe pedig semmit nem várnak. Mikor egy idegennel el kezdesz beszélni, akivel az előtt soha sem beszéltél, és a gyereke is oda jön és nagy mosollyal rád néz és látod rajta, hogy neki is ez a célja..Aztán csak sóhajtasz egyet, és elindul a felvonulás.
Mindenki beindítja a kocsikat, és felzeng az a csodálatos régies tuningolt hang.
Mintha évek alatt, semmit sem változott volna az élet. Ott állsz a közepén és azt gondolod magadba " Ha tehetnéd az egész életedet itt élnéd le ebben a három napban" olyan emberekkel akik fél méterre laknak tőled, és reggel nagy mosollyal az arcukon köszönnek egy napocskás jó reggeltet. Mikor lefekvéskor is nagy mosollyal látod őket, egy fárasztó nap után, mikor mindannyian át vészeltünk egy igen jeges délutánt.
Akkor sem csillapodott az a majdnem kettő dupla v-s kedv. Mikor oda láncolnád magad egy fához, hogy te innen akkor sem mész el ! Majd rájössz másnap reggel, hogy ez az utolsó nap itt és temérdek emlékkel térsz innen haza, és csak azt hajtogatod untig a barátaidnak, hogy jövőre ugyan itt srácok ! És ha még nem mondtam volna jövőre ugyan itt igaz ?! Találkozunk még, majd felpakoltuk a tető csomagtartóra a majdnem retró táskáinkat, elemózsiát bepakoltuk a kosárkánkban, akkor döbbenünk rá, hogy már most hiányoznak...
Feledhetetlen első élmény, volt és több ilyet MÉG MÉG MÉG .
Most indul igazán a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése