a pillanat.

Ott álltunk ketten a parton, majd leültünk. Éreztük azt a különös melegséget. Éreztük  ! Mindkettőnek elöntötte a furcsa melegség, az ölelés minden porcikánkat meg mozgatott. Fél év múlva mikor már egymásra néztünk csak "a melegség volt"..csupán egy fogalom amit mindenki egyszer meg érezhet, meg tapasztal hatja milyen érzés az a bizonyos melegség amibe minden porcikád bele remeg , majd hamar elmúlik.
Mikor az eltöltött pillanatok ismét üressé és unalmassá válnak, mikor azok az üres pillanatok nem voltak üresek mindig volt mit tenni szervezni és érezni. Melegségből hirtelen hideg lett, hideg mert mindig csak terveztünk és nem élveztük az akkori pillanatot. Csak mondják a hátunk mögött végre végre, de mit tudjuk holnap már nem így lesz. Nem így mint volt, nem úgy ahogy mások szeretnék..Mert mi tudtuk,hogy nem marad minden így. Éjjel közepén ittasan egymásra varrtuk a háromszöget, azt hogy mit jelent csak mi tudtuk.
Senki sem tudta mi lesz holnap, de volt egy közös titkunk, egy közös dolog ami majd ha elmúlik vissza tér, egy dolog miről mindenki kérdezni fog, de választ nem kapnak. Várnak majd évekig ahogy mi tettük, évekig ahogy mi átéltük,ahogy ők drukkoltak nekünk és érezték előre mi lesz, de mi sejtettük hová fog tűnni a melegség. Ültünk és próbáltuk élvezni, élvezni a PILLANATOT mely sok ember számára nehéz, nehéz ki zárni azt a pillanatot mit nem kell élvezni..Mert ott voltunk mi és a pillanat, mikor mi tudjuk mi történt, de nem fogtuk fel. Ott díszeleg majd körülöttünk sokáig a fejünk fölött. Ott a kezünkön a háromszög, mi mindig eszünkbe fogja juttatni,hogy volt egy Pillanat ! Nekünk is meg adatott,hogy élvezhessünk valamit melegséggel, avval a MELEGSÉGGEL amivel minden ember találkozni fog... Fel sem tudja fogni, s majd csak  a  pillanat lesz és "mi" !




hiányérzet!