Mindig keressük a szavakat.
Keressük,hogy ki tudjuk mondani azt ami legbelül van.
Keressük azt az illetőt aki miatt hiányosság van bennünk,és mikor ott van a hiányosság megszűnik.
Megszűnik egy pillanatra,és hirtelen szavakra találunk.
Azokra a bizonyos szavakra amiket ebben a "mámor" nélküli létben sosem mernénk elmondani neki.
Olyankor minden olyan, hogy is fogalmazott mindig...a puding is rózsaszínné válik, ami normális állapotban csokis szokott lenni. De most nem a szerelemről van szó,csak azokról a ki nem mondott szavakról a hétköznapokban. Hétköznapokon mindig mogorvának tűnnének ezek a bizonyos keresett szavak,de olyan pudingos állapotban tökéletesen kiejthetőek ! Valahogy könnyebben az ajkaidra hajlanak a szavak mint máskor...Kimondani olyan szavakat, amihez bátorság kell, furcsa..furcsa,hogy bátorság kell keresni a szavakat. Kerülgetni amit érzel valójában, kerülgetni mert félsz a végeredménytől..
majd folytatom egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése