Mindig is ott fog motoszkálni.
És mindig is elfogja vinni a gondolataidat más irányba.
Mindig is ott lesz az az érzés,hogy tehetted volna másképp akkor, de nem tetted.
És az is ott lesz,hogy évek múlva is emlékezni fogsz arra az egy percre, arra az egyetlen egyre.
Aztán rá fogsz jönni,hogy mást úgy sem tehettél volna, mert nem voltál rá képes,vagy alkalmas.
Csak az érzések maradnak meg az emberben,vagy az akkor elhangzott szavak, vagy a tettek..
De sosem marad meg az az egy pillanat düh-e vagy szeretete vagy éppen az illata.
A dolgokat sokkal közelebbinek éreznénk magunkhoz ha ezek is meg maradnának,nem tudnánk azt mondani "kár,hogy elmúlt". Akkor ott maradna velünk örökre,persze ezt most jelenleg csak jó dolgokra értem, nem is a rossz dolgokra,azokat mindenki távol akarja magától tudni.
Sokaknak és még nekem is nehéz megfogalmazni ezeket a dolgokat, nem kimondani de még is érzékeltetni,hogy mennyire nagy és mély nyomot hagy bennem ez az egész..Hiába mondanám írnám csak le akkor is ott lenne. Aztán csak az évek telnek el és múlnak el az emlékek,gondolatok és az a két nap borzalom,hogy legyen vége és sajnos vége lett örökké.
Azok a bizonyos kis motoszkáló dolgokat folyton elnyomni és nem hangoztatni ez lett a mai emberből egy egyhangú sík egyenes monoton és kemény dolog,amit meg sem lehet fogni.
Közelebb kerülni ehhez az egyhangúsághoz és ki színezni vagy meg próbálni ki színezni borzalmas nagy harc.
Vagy aféle küzdelem,hogy de akkor is ott akar lenni mellette és azért is eltünteti azt az egyhangúságot a szeméből.
Sokak szerint a szem sok mindent el tud mondani, még azt is amit az ember nem mond el.
Ha két ember eléggé egymásra van hangolva akkor a némaság is mosolyt csal az ember arcára.
Akkor jön az a kis motoszkáló dolog elmúlik abban a pillanatra,és minden egyhangúan síkban szép.
Amiről nem tudjuk meddig tart,de ha megpróbáljuk akkor igen is menni fog..elmúlik mint minden.
Aztán csak az emléke marad meg..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése