A moment

Vannak azok a bizonyos szavak,gondolatok amit nem mondasz el neki mikor mellette fekszel.
Arra vársz,hogy mikor tudod el mondani neki mennyi minden zajlik is le benned,de nem mered ki mondani,nem mered,nem is tudod miért nem mondod ki,de minden percben ki jönne a szádon az az egy szó,hogy minden egyes pillanatba újra és újra belé szeretsz,hogy te vagy neki az a kis fekete pont egy festmény közepén ami mindenkit meg babonáz,de csendben maradsz és csak vársz...
Pillanatokon belül már csak a szuszogást hallod és a mély levegőt,és te még mindig csak a plafont bámulod majd halkan oda bújsz hozzá, pillanatokon belül mintha eggyé válnál egyszerre veszed vele a levegőt még ha kellemetlen is kissé,de együtt vagytok a nagy sötétségben,megnyugtat az a csend az összhang ha ezt így nevezik,nem félsz attól hogy egyedül maradsz,mert ez egy olyan biztos dolog mint " fogpiszkáló egy beton kockába " .

Tanács féleség..

Nem is tudom hol kezdjem el a gondolataim,mert mindig most is pont ugyan annyira szeretném le írni ami ki kívánkozik,de nehéz pontosan el mondani, szavakba írni itt a gondolataimat.
Sokszor van a fejembe az elmúlt évek,és mit miért történtek miért mentek el mellőlünk olyan emberek akikről mindig azt hittük mindig ott lesznek mellettünk és mint a kis gyerekek azt hittük ők halhatatlanok.
Aztán idővel felnőttünk és miután elvesztettünk valakit, fel sem tudjuk fogni azt a görcsösen sokkos állapotot és szomorúságot ami akkor volt. Szokták mondani,hogy évek múlva jobb lesz minden és majd mosolyogva gondolsz vissza azokra a pillanatokra,ezt általában mindig csak azon az egy emberen múlik aki ezt át élte...Az,hogy azt akit el vesztett mennyire állt közel hozzá.
Jó két év múlva azt mondhatom,nem változott semmit ez az érzés.
Még mindig csak az a töménytelen mennyiségű űr tátong bennem,és hiány.
Az a hiány,hogy fel hívnám,hogy el mondjam és tanácsot kérjek,az hogy fél perc múlva rá jövök ez lehetetlen. Sok mindenhez kell lelki erő,és az,hogy tudjuk viselni ezeket tudjunk velük élni,és tudjunk meg tűrni..Sokan fel adják,mástól várják a megoldást.
Kérdem én,miért mindenki mástól várja a megoldást ? Az élet sajnos nem egy befőttes üveg amit más is ki tud nyitni mert te el felejtetted a jól bevált késsel való kinyitási technikát.
Túl sokszor szoktam mostanság el mondani,hogy lehet mástól tanácsot kérni,de igazán csak mindig rajtad múlik mennyire ásod magad mélyre ezekben a dolgokban. Sosem az számít igazán más mit mond segítség kép. Jó de valamennyire sajnos az is számít mert befolyásolhatóak vagyunk 50%-ban. De a másik 50% az a szívünk eszünk vagy éppen a két kezünkön múlik,hogy elég erősek vagyunk-e ahhoz a befőttes üveg kinyitásához vagy sem. Mennyire vagyunk képesek össze szorítani a szívünket majd azt mondani magunknak ez is menni fog !  Ha meg túl élted ezt is,akkor lehet új akadályokat keresni,amik újabb gyötrelmes lekváros üvegek kinyitására kényszerít. Egy szóval nem tudom hogy fog végződni ez az új év, és hogyan fog el kezdődni de így előre csak annyit tudok mondani,írni,javasolni..Tényleg csak rajtunk múlik az egész.