Vannak azok a bizonyos szavak,gondolatok amit nem mondasz el neki mikor mellette fekszel.
Arra vársz,hogy mikor tudod el mondani neki mennyi minden zajlik is le benned,de nem mered ki mondani,nem mered,nem is tudod miért nem mondod ki,de minden percben ki jönne a szádon az az egy szó,hogy minden egyes pillanatba újra és újra belé szeretsz,hogy te vagy neki az a kis fekete pont egy festmény közepén ami mindenkit meg babonáz,de csendben maradsz és csak vársz...
Pillanatokon belül már csak a szuszogást hallod és a mély levegőt,és te még mindig csak a plafont bámulod majd halkan oda bújsz hozzá, pillanatokon belül mintha eggyé válnál egyszerre veszed vele a levegőt még ha kellemetlen is kissé,de együtt vagytok a nagy sötétségben,megnyugtat az a csend az összhang ha ezt így nevezik,nem félsz attól hogy egyedül maradsz,mert ez egy olyan biztos dolog mint " fogpiszkáló egy beton kockába " .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése