Az új év...

Nem is tudom,hogyan lehet ezt elmondani,hogyan lehet ennek neki kezdeni.
Egyáltalán ebbe bele lehet kezdeni és le írni ? Le lehet írni a hiány érzetet,valami féle körbe magyarázással el lehet mondani,hogy pontosan mit is érez,de nem tud konkrétat mondani egyszerűen csak próbálja megszüntetni azt a hatalmas űrt ami már jó ideje ott van, és nem hagyja nyugodni..
Ezt a nagy űrt csak pótolni lehet valamivel,vagy meg tenni másért azt amit te nem fogsz vissza kapni,sokkal többet tenni a másikért mint amit érted tesznek,de te nem érzed úgy hogy ezt kötelességed lenne csak egyszerűen meg teszed,mert nem érzed magad feleslegesnek,nem érzed magad a világban egy "semminek".
Sokszor van az ember fejébe az a bizonyos dátum..az hogy hogyan esett ki az életéből hirtelen egy olyan biztos pont ami ezt az űrt be töltötte,valahogy úgy érezte tartozik valahová,tud olyat tenni mint egy hős a szerelméért csak éppen másképp, tett valami olyat amit magáért is tett.
Leülsz a sötétben, éjszakákon át töprengesz azon,hogy hogy történhetett ez és hogy miért pont most keresed az egyszerű miérteket amit senki sem válaszol meg neked,majd egy évre rá még mindig nem kapsz választ,csak valahogy el fogadtad,hogy az a biztos pont messzebb van de még is néha érzed körülötted azt,hogy ott van valahol és figyel,mint egy filmben mikor tudod,hogy figyel valaki de nem tudod honnan figyel. Túl sok mindent vesztünk el az életünkben,és egyre kevesebbet kapunk, mert elvárunk elvárjuk hogy nekünk igen is kinyissák azt a bizonyos ajtót az etikett szerint,hogy az étterembe a térdünkre tegyük a szalvétát mert így kívánja a nagyság,de azt senkitől nem várhatjuk el hogy azt a nagy űrt be töltse bárki is mindent csak az a bizonyos illető tud eltüntetni ha szeretné ha nem,másra nem várhatunk nem alapozhatjuk egyetlen egy kocka csokira a napunkat,hogy az majd elég lesz édesség hiány esetén,de még is ezt tesszük.
Elrakjuk a táskánkba azt a fél tábla maradék csokit és meg elégszünk az állandó gondolattal,hogy ott van a táskánkban a tábla csokoládé de kelleni fog még ! Ugyan ezt tesszük az életünkkel mindig csak maradunk a saját kis kényelmi helyzetünkben majd mások meg teszik azt hogy meg próbálják be tölteni azt az űrt a hiány érzetet,és te csak azon fogod kapni magad hogy mind ez neked nem elég és nem vagy boldog,majd mikor meg kérdezi valaki : És te mit tettél másokért ? ...