3.4

Számomra fontos az,hogy az ember önmagától legyen boldog...Az,hogy a kis semmiktől legyen vidám a lelke, hogy este egy pohár bor,és könyv mellett zenét hallgatva azt érezze ennél talán nem is kell jobb.
Valami még is vissza húz,és azt mondja egyedül vagy, egyedül kell megélned ezt a pillanatot amikor másokkal kellene ezt megoszd, rá jössz hogy nincs melletted.
Pár évvel ezelőtt felvarrattam egy szöveget,hogy ennek fogok élni,hogy emlékeztessen arra milyen volt akkor. 

"Be happy with nothing and you"ll be happy with everything"

Más számára csupán egy közhelyes idézet, nem értik amikor elmondom miért is varrattam fel két év várakozás után. Kötődünk valakihez mindig,várod hogy keressen hogy te legyél neki az első gondolata reggel,hogy boldoggá tudd tenni így mindent megteszel minden kis mozzanatát lesed..
Ebbe bele lehet fáradni,hogy meg felelni annak hogy te igen is boldoggá fogod tenni,hogy sosem fogod elveszíteni mert ezt érzed,de mikor ez az érzés meging akkor bele gondolok mi lenne ha egyedül lennék ? Naponta eszembe jutna az idézet,hogy akkor is "erős vagyok".
Vissza térne az mint régen..bebizonyítani,hogy akkor sem kötődök,nem ragaszkodom.

Nem is tudom kit kellene átverni ehhez,hogy elhiggyem magamnak ezt az egészet, az egyedüllét egy gyáva dolog, félsz kötődni valakihez,mert akkor ott van a kockázat hogy elveszíted,és félsz hogy a régi feltűnik,elbizonytalanítja azt akihez kötődsz. Így hát csak az marad hátra próbálsz nem jövőt tervezni,nem kötődni.
Borral és zenével a füledben rájövök ezt már rég elbuktam,elbuktam azt hogy régen komolyan gondoltam ezt, minden este átgondolom a dolgokat akkor ez most mi ? Boldoggá tudom még tenni ?
Elég vagyok neki ? Elég az ami most van,hogy lehetne "semmitől is boldog" ez a kötődés...
Kell a receptje, az hogy túl lehet élni még a legnagyobb "zűrzavart".

"Egyszerűen csak boldognak lenni nehéz"

Nem is igazán lesz olyasmi mint ami volt,talán az egésznek vége.
Talán fel kell nőni a feladathoz,és meg lépni amit eldöntöttünk,hogy boldogabbak leszünk az újtól.
De mennyire biztos az új ?
Felvállalja ?
Vagy ugyan olyan lenne mintha ott sem lenne ?
Ez bonyolult, eldönteni és meglépni nem olyan könnyű így marad a bejáratott úton,és meg próbálja túl tenni magát rajta,hogy majd jobb lesz, hogy az új dolgok majd változtatnak a dolgon és nem lesz ennyire közömbös az egész helyzet.
Mindig törekszik azt gondolni,hogy ugyan olyan mint eddig,hogy ő ilyen és együtt kel élni a tudattal talán neki mindig fontosabb lesz a látszat mint a másik boldogsága...
Nem is fontos már hogy mit érez, nem is lesz fontos sosem,hogy mit szeretne mivel el van döntve,onnan pedig nincs semmi hogy vissza tartsa.

Valahogy másképp kellene ennek lennie,boldognak maradni, felkelni úgy hogy nincs jobb az éppen 5 perce le főzött kávénál,hogy nincs jobb...és ha még is ?
Kockáztatni nehéz dolog,hogy tudod talán jobb ennél már nem lesz,de az új dolognak ott a lehetősége.
Lehetősége annak hogy ne csak az 5 perce lefőzött kávé legyen a kora reggeli öröm forrás,hogy érezd nem csak az elhatározásai a fontosabbak hanem te.


Aztán lassan telnek az évek és észre veszed,hogy nem változott semmi.
Alkalmi boldogságokkal telnek a napok, friss kávé illata minden hajnalban...
Talán majd öreg korunkra megbánjuk minden ilyen elszalasztott lehetőséget.

#16

Úgy érzem néha, kicsit sokat adok, túlságosan is nagy a megfelelés érzet miközben nem élvezem.
Az életnek nem kellene ennyire teherrel telinek lennie...Mi tesszük azzá.
Túl komolyan vesszük ,és nem tudunk spontánok lenni,nem akarunk a másiknak meglepetést okozni, vagy örömet.
Egyszerűnek kellene lennie mindennek, nem az a cél,hogy megkeserítsd az életét bárkinek is , az hogy te elvárj amíg ő láthatóan csak úgy létezik melletted,de a szeme nem tükröz semmit.
Észre kellene venni az illetőt  aki ott ül veled szemben,s figyelni rá.
Figyelni a lélegzetét,az hogy mit mondd és mit érez irántad, ehelyett másnál keressük a boldogságot, mert új..mert két hétig kihívás míg megszerzed magadnak és aztán?
Aztán eltelik fél év kiismered,részben tudod mire mit reagál...utána megint ott van,hogy elvárás mit csinálhatna jobban ahelyett,hogy csak szeretnétek egymást.
Egyszerűen félünk szeretni, meglépni azokat a dolgokat amik bennünk vannak mert félünk elveszítjük,félünk megkérdezni azokat a dolgokat amik érdekelnek, azok a bizonyos "miért?"-ek.