Mikor azt érzed sosem volt itt melletted.
Mikor már reménykedni sem mersz.
Mikor már azt hiszed,hogy nem is emlékszik rád.
Mikor a város minden zeg zugát ismered.
Akkor határozod el,hogy meg kell keresned.
Nem tudsz nélküle élni,megpróbáltad de kell neked.
Igen ez az amit sosem tudok,hogy mi az a dolog ami nélkül nem lehet élni
meg kell tanulni nélküle élni,vele élni és el kell engedned,
hogy vissza jöhessen.
De amikor azt mondják neked,hogy csak a külső számít mindenben,
akkor te mint mondasz?
Azt,hogy IGEN vagy NEM ?
Én azt mondom,hogy nem mindig a várost kell csak nézni kívülről ha nem az
utcákat is mert lehet,hogy a város egy nagyon lerobbant,
de az utcák annál szebbek.
Mint az embernél leehet,hogy a külső nem legszebb,
de a lelke annál érzékenyebb,megértőbb,és szebb.
De sokan még az élet ki apró örömeit sem tudják értékelni.
Mindenki várja a nagy dolgokat ami persze
sosem vagy csak idővel fog eljönni..
De reménykedni lehet...
Csak,hogy reménykedj,hát ha valaki romba döntse!(?)
De nem mindig csak a remény ami számít...
Lelkiekben fel kell készülni az elején,hogy
bárhogy is végződik
te nem adod fel mész tovább előre.
Amikor azt érzed csak szárnyalsz egy dolgoktól zenétől akkor vagy igazán boldog.
De ez csak pillanat.
Sok mindenki azt mondja legyél boldog...
Ne legyél ilyen amilyen de akkor milyen?
Nem lehet megváltozni csak mert másoknak nem tetszik,hogy ilyen vagy.
Nem akkor leszel kiemelkedő,"átlagon felüli",hogy sokkal örültebb dolgokat csinálsz,
ha nem attól ha önmagad vagy és nem mutatsz mást mint ami TE vagy.
Reménykedj,hogy valaki meg tudhassa mért reménykedsz minden alkalommal..
De ha valaki össze rombolná ne rombold neki össze a reményeit csak építsd újra.
Mert akinek sosem döntik le a reményét sosem lesz jobb termése nem lesz magasabb..
De aki ledönti az neked egy újabb emeletet ad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése