2010. július 28., szerda

Atreyu-Blow hallgasd meg(:

Ordítanék,hogy fáj!
Sírnék ha lehetne!
Ahelyett könnybe lábad a szemem,
a szívem hevesebben ver,szemem előtt 
omlik össze a minden!
Egyszer csak azt érzem...
Valaki átkarol és azt mondja:
"ne félj én itt vagyok melletted"
Akkor jövök rá,hogy már nincs többé..
Én csak ott ülök könnybe lábadt szemmel
és még most is próbálom magam erősnek mutatni!!!

2010. július 27., kedd

Ordíthatnám teli torokból,hogy kapja be a VILÁG!
Kiállhatnék az út közepére ordítozva,hogy kakaóra van szükségem!
Röhöghetnék teli hanggal azon,hogy milyen szánalmas dolgokat képesek tenni az emberek!
Szerethetnélek!Csak,hogy utána elfelejthesselek.
Utálnom kéne téged,hogy meg tudjam miért kell,hogy szeresselek.
De!Ehelyett itt ülök és le írom mit „Tehetnék”meg.
Ha azt ordítanám,hogy kapja be a világ akkor…sokan kérdően néznének rám.
Ha kiállnék az út közepére egy kisebb öngyilkossági kísérleti alanya lehetnék.
Szóval minden szempontból maradjak a fenekemen és viseljem el az amit körülöttem le rendez az élet.
Igen..Igen..
És még ezerszer mondhatnám,hogy igen.
Tudod mint az a film „ Yes! Man. ’’
Inkább nem..Sok ember igen-t tud csak mondani.
Nemet is kell tudni mondani csak 3 kis betű.
N
E
M
!
Látod nem is olyan nehéz..Dehogynem!
Őrültség azt mondani,hogy nem nehéz de az.
A Nem szónak kockázatai vannak.
Legtöbb embernek a nem szóból akadnak nagy vitái.
Akár ez a kis 3 betűs szóháborút indíthat.
Akár az én életem is múlhat rajta..
Gondold csak el.
Ha valakinek azt mondod nem!nem segítek.
Akkor neki a szeme kitágul és mérges lesz,hogy hogy mondhatsz neki nemet??
Ugyan…Hahóó ébredj már fel könyörgöm.
Vedd észre,hogy nem csak te vagy a világon.
Térj észhez,hogy nem csak neked lehet rossz kedved..És ha másnak van rossz kedve annyit meg tehetnél,hogy meg kérdezd,hogy segíthetsz-e.
Jahh bocsi az túl könnyű lenne.
Igen hagyd ott egyedűl had eméssze magát…Gratulálok!
Csatlakoztál azok emberek közé akiket nem érdekel csak a saját maguk gondja és amíg nincs nekik minden rendben addig a másik nem is számít!!
Attól mert te pofont kaptál az élettől nem kell a verem szélére állni és sírni!!
Hahóó! Szia a világ is látezik.
Igen az elején azt mondtam,hogy kapja be a VILÁG!
Hát még mindig ezen a véleményen vagyok.
De attól még!
Szépen szedd össze magad és indulj el egy másik úton.
Majd találkozol egy olyan emberrel aki meg ért teljesen.
Reménykedsz míg csak tudsz és ez így van rendben!
Én csak reményedem,hogy van egy olyan ember aki csak szeret csöndben lenni és nem kell folyamatosan beszélnem,hogy megértse…Megértse azt a sok dolgot ami velem együtt jár…
De lehet,hogy minden ember színvak és eltévedt a piros lámpánál..
Majd csa egyszer egy kedves ember oda megy hozzá és átsegíti és akkor te már tudni fogod előre,hogy már a zebra közepén van!
Nah akkor üvöltsd azt,hogy KAPJA BE VILÁG!
Igen igen:D
Te kijátszottad az életet és reménykedtél.
Megéri nem?
Csalódni kell,muszály,és másrészt meg érdemes.
Mert tudod,hogy mire kell figyelned…
Igen azt gondolom most így kissé fura,hogy mást írtam mint a többi..
Nem történetet ha nem valami „bátorítót”
Itt a vége_

2010. július 18., vasárnap


Valamikor...Talán ebben a percben..Minden erőmet össze kell szedjem..
Oké!oké! fel kelek mondogatom magamnak 10 másodperc múlva fel kelek!!
1-2-3-4-5-6-7-8-9-9-9-9...
Igen azt hiszem ez így végtelen ideig elmehetne,csak akkor sosem kelnék fel.
Hahóó Hahóóó!! Kelj már fel!!
Hallom,hogy valaki kora reggel ordibál,hogy keljek már fel...
Én meg csak oda dobom a párnát,hogy ne ordibáljon..
Ő meg jó erősen vissza dobja.
Áucs...Ez nem fer!!!
De igen is az! Délután 3 óra van!
Úristen! Kiugrom az ágyból...
Látom,hogy a nagymamám ott áll az ágyam végében egy csoda szép kulcsot tartva az újjai közt.
Utánna is nyúlok,de nagy "szerencsémre" az ágyról lezuhanok és onnan be a ruhás szekrénybe..
Nagyi csak nevet. Jó Reggelt !! Kedves.
Jó Reggelt... (mondom két fájdalmas nyögés közt)
Sosem mondhattam magam szerencsésnek.
De amikor azt a kulcsot meg kaptam a gyűjteményem egy egésszé kovácsolódott,folyton a nyakamban volt minden egyes percben...
Akkor szerelmesedtem abba a gondolatba bele,hogy Régiségboltot szeretnék nyitni,olyan dolgokat megmutatni amiknek a többi ember már nem látja a szépségét.Lassan fel is nőttem...
Valahogy elfogadtam,hogy sosem lesz meg a boltom ahol minden tárgynak tudom a kis sejtelmes történetét.
Olyan szép tapétával,a különleges illattal, és a szép polcokkal együtt.
Egyik nap amikor a városban járkáltam egy bolt előtt kuporgott egy férfi...Gondoltam megkérdezem segíthetek-e.
Akkor már tudtam,hogy csodák léteznek.
A férfi felállt...
Óh hölgyem kinyitná az üzletet?
Nem szeretném elveszíteni az állásom Asszonyom.
Aztán kérdő tekintettel a kulcsra néz ami a nyakamban lógott.
De Uram..nem az én boltom...
Elnézést nem értem..
Hisz maga vett fel ide!Ne tessék bolondozni.
Felnézek és meglátom a kis mellékletet a bolt tábla alatt..

"Az álmainkhoz meg kell kapnunk a kulcsot,hogy elfordíthassuk"


Döbbenten rohanok haza,de a családom sehol!!!
Mama,Apu,Anyu Holvagytok???!!!...Egy válasz sem érkezett.


"Az álmokért el kell hagyni,azt ami számunkra fontos"



2010. július 1., csütörtök

HummingBird.

igen igen...
annyira nem tudom.
Tudod olyankor jön valaki,hogy jobb kedved legyen,de nem tudod mit szeretne.
Olyankor azt kívánnám bár csak tudnám mit gondol rólam..
Olyan furcsa..
Csak egy zene de még is nem tudom emlékek törnek fel és nem esnek jól.
Mint ha egy kalitkába lennék zárva a kulcsot meg jó messzire eldobták volna,hogy majd valaki vissza hozhassa nekem,és azt mondhassa,hogy nem vagyok szabad és még meszibre dobja el a kulcsot.
Amikor..álmodok nincsenek fájdalmak de leginkább csak félelmeim vannak attól,hogy amit álmodok egyszer csak megtörténik.
Elvileg a gondolatoknak teremtő erejük van..
Sok mindent mondanék,hogy mi történik az én kis világomban..vagyis ebben a nagy országban.
Jött valaki aki felborította a minden napjaim...jobbak voltak mint még soha és egyszer ennek vége szakadt.
Azóta elfogadom ezt az egészet...nem érdekel és megy tovább az élet.
Az élet nem olyan mint egy villamos,hogy leszállsz ahol csak tetszik majd felszállsz egy másikra.
Ez olyan,hogy mész egy sárga valamivel amit még te sem tudod meg,hogy milyen csak akkor amikor meghalsz..
És akkor sem biztos,hogy avval utaztál volna amivel szerettél volna.
Nem tudom,hogy kezdem el ezt az egészet előröl csak szeretném..de valahogy mindig keresztbe dől egy fa.