Valamikor...Talán ebben a percben..Minden erőmet össze kell szedjem..

Oké!oké! fel kelek mondogatom magamnak 10 másodperc múlva fel kelek!!

1-2-3-4-5-6-7-8-9-9-9-9...

Igen azt hiszem ez így végtelen ideig elmehetne,csak akkor sosem kelnék fel.

Hahóó Hahóóó!! Kelj már fel!!

Hallom,hogy valaki kora reggel ordibál,hogy keljek már fel...

Én meg csak oda dobom a párnát,hogy ne ordibáljon..

Ő meg jó erősen vissza dobja.

Áucs...Ez nem fer!!!

De igen is az! Délután 3 óra van!

Úristen! Kiugrom az ágyból...

Látom,hogy a nagymamám ott áll az ágyam végében egy csoda szép kulcsot tartva az újjai közt.

Utánna is nyúlok,de nagy "szerencsémre" az ágyról lezuhanok és onnan be a ruhás szekrénybe..

Nagyi csak nevet. Jó Reggelt !! Kedves.

Jó Reggelt... (mondom két fájdalmas nyögés közt)

Sosem mondhattam magam szerencsésnek.

De amikor azt a kulcsot meg kaptam a gyűjteményem egy egésszé kovácsolódott,folyton a nyakamban volt minden egyes percben...

Akkor szerelmesedtem abba a gondolatba bele,hogy Régiségboltot szeretnék nyitni,olyan dolgokat megmutatni amiknek a többi ember már nem látja a szépségét.Lassan fel is nőttem...

Valahogy elfogadtam,hogy sosem lesz meg a boltom ahol minden tárgynak tudom a kis sejtelmes történetét.

Olyan szép tapétával,a különleges illattal, és a szép polcokkal együtt.

Egyik nap amikor a városban járkáltam egy bolt előtt kuporgott egy férfi...Gondoltam megkérdezem segíthetek-e.

Akkor már tudtam,hogy csodák léteznek.

A férfi felállt...

Óh hölgyem kinyitná az üzletet?

Nem szeretném elveszíteni az állásom Asszonyom.

Aztán kérdő tekintettel a kulcsra néz ami a nyakamban lógott.

De Uram..nem az én boltom...

Elnézést nem értem..

Hisz maga vett fel ide!Ne tessék bolondozni.

Felnézek és meglátom a kis mellékletet a bolt tábla alatt..

"Az álmainkhoz meg kell kapnunk a kulcsot,hogy elfordíthassuk"

Döbbenten rohanok haza,de a családom sehol!!!
Mama,Apu,Anyu Holvagytok???!!!...Egy válasz sem érkezett.

"Az álmokért el kell hagyni,azt ami számunkra fontos"