igen igen...
annyira nem tudom.
Tudod olyankor jön valaki,hogy jobb kedved legyen,de nem tudod mit szeretne.
Olyankor azt kívánnám bár csak tudnám mit gondol rólam..
Olyan furcsa..
Csak egy zene de még is nem tudom emlékek törnek fel és nem esnek jól.
Mint ha egy kalitkába lennék zárva a kulcsot meg jó messzire eldobták volna,hogy majd valaki vissza hozhassa nekem,és azt mondhassa,hogy nem vagyok szabad és még meszibre dobja el a kulcsot.
Amikor..álmodok nincsenek fájdalmak de leginkább csak félelmeim vannak attól,hogy amit álmodok egyszer csak megtörténik.
Elvileg a gondolatoknak teremtő erejük van..
Sok mindent mondanék,hogy mi történik az én kis világomban..vagyis ebben a nagy országban.
Jött valaki aki felborította a minden napjaim...jobbak voltak mint még soha és egyszer ennek vége szakadt.
Azóta elfogadom ezt az egészet...nem érdekel és megy tovább az élet.
Az élet nem olyan mint egy villamos,hogy leszállsz ahol csak tetszik majd felszállsz egy másikra.
Ez olyan,hogy mész egy sárga valamivel amit még te sem tudod meg,hogy milyen csak akkor amikor meghalsz..
És akkor sem biztos,hogy avval utaztál volna amivel szerettél volna.
Nem tudom,hogy kezdem el ezt az egészet előröl csak szeretném..de valahogy mindig keresztbe dől egy fa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése