Az élet tartogat ritka pillanatokat,emlékeket amik olyan mosolyt csalnak az arcodra,hogy elsőnek kapnád meg a Colgat-e reklámban a szerepet.

De egy perc múlva szét foszlik...Akkor azt kívánom bár ne ismerném,bár ne jutna minden percbe eszembe..De ilyenkor el töprengek,hogy miért volt jó! Azért mert az emberek csak úgy tud túllépni dolgokon,hogy néha eszébe jutnak az emlékek, amik meg mondják mit kell másképp csinálni.

De..néha a szív is meg telik érzelem buborékokkal.

Akkor csak tölteni kéne vizet hozzá? Vagy még egy kis szappant? De ezt érzem,hogy még mindig hiányzik..és nem tudom neki el mondani!

Hogy mondjam el?

Ordítsam hangosan a nevét képzeletbe?

Menjek el hozzá?

Mondjam el levélbe?

Rajzoljam le neki?

Írjam fel az égre?

Egyszerűen oda állnék és azt mondanám...légy mindig boldog!

És kérném,hogy néha jussak eszébe.