Össze omlottam.
Reménykedtem egy darabig.
Hittem,hogy minden jobb lesz..
Hallgattam meg olyan embereket akiket nem is ismerek,miközbe ön magamat romboltam le evvel.
Hittem olyan embereknek akiknek nem kelett volna.
Sírtam mert ki kellet engednem ezt az egészet!
Amikor már minden sok és nem tudod már hova el tenni a gondolataidat,csak tedd fel a fül hallgatódat a füledbe,vagy a fejedre és kezdj el hallgatni egy kedvenc zenédet,máris színesebb lesz minden,de mikor les veszed megint olyan szürke és egyhangú olyan amilyen volt.
Olyankor meg fognák egy színes filcet és ki színezném olyanra amilyenre én szeretném! Rajzolnám bele vidámabb formákat,amiknek az értelme titok marad.
Ilyen csak a mesékbe létezik..amikor minden olyan hihhetetlenűl tökéletes minden,és sok mindenki azt hiszi,hogy a világ is ilyen.
Hát nem nem ilyen, a világ ilyen fura,kemény,és jó fejbe csap,hogy ha nem figyelsz és akkor te hangosan fel kiáltasz, "hogy miért pont én?"
azért mert nem figyelsz...
Miért nem hallgatsz a megérzéseidre? neked nem szoktak lenni? nincsenek gondolatok amik beteljesültek?vagy csak beteljesületlenek vannak?
miért nincsenek olyan boltok amikben álmokat lehet venni?Úgy mint a csokit?
és szerelmet miért nem? vagy csalódást? és oda alyándékozni valakinek?
Szerintem fura lenne..gondolj bele be mész egy boltba és azt mondod szeretnék egy zacskó álmot! és akkor az eladó meg kérdezi milyet? Te meg csak ott álsz,nézel nagy szemekkel majd rá vágod,hogy mesebelit!
És te milyen álmot kérnél?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése