~ eredetileg annak indult amit nem hittünk. Tervezetlen megtervezett kütyük halmaza

~ alakulnak a dolgok hirtelen és még gyorsabban mint ahogy várnám.

Más minden most körülöttem, azt érzem pár embert azt gondolja a hátam mögött, hogy meg változtam. Lehetséges. . . De azt hiszem változnom kell, hogy ne csak nekem legyen folyton lelki ismeret furdalásom olyan dolgok miatt amit nem követtem el.
Lehet, hogy pár óra múlva hivatalosan is nagynak mondhatom magam de nem várom..Nem érzek semmi különös érzést sőt semmit. 

Ettől nem leszek más vagy nagyobb, több felelősséggel jár az egész.

Szeretném meg osztani veletek azt a gondolatot amit én "követek" de nem megy sose mint ahogy most sem fog szerintem menni...De próbálkozni lehet ugye ?

Mindenki olyan amilyen. De néha ki kell törni a csiga házból és "csalódást" kell okozni másoknak, hogy "meg változtál" közbe ott vagy ahol eddig, csak épp új dolgokat próbálsz ki vagy teszel, de a következő pillanatba hozzád vágják, hogy "én nem így ismertelek meg "

Nyisd ki a szemed ugyan az az ember áll előtted mint 1 perce csak épp erősebb szívvel.

De te még akkor is ezt mondod...majd napokig nem beszéltek sőt, már egyáltalán nem. Nem kereslek mert amiket én mondtam komolyan gondoltam.

Keresnem kéne..De lehet, hogy jobb így.

Aki fontos számodra engedd el s , hogy ha igazán szeret vissza jön '

Így búcsúzom a 17. évemtől. sokat tanultam és köszönöm.

~ nem szoktam sokat kérdni de ha kérek valamit akkor sem magamért.

nem szoktam kívánni, de ha kívánok akkor is mások miatt.

ha imádkozom nem magam miatt hanem azokért akiknek szükségük van rá.

élni talán magam miatt élek, hogy az emberek meg ismerjenek és majd egyszer valaki feleségül vegyen és boldogan éljem le az éltem.

Ordítani csak is azért szoktam, hogy fel fogják azt amit mondok ha hallkan nem hallják meg.

Suttogni azért szoktam mert nem szeretném, hogy a mellettem lévő emberek meg hallják amit mondok a másiknak.

Szeretni csak akkor tudok, hogy ha érzem a viszonzást.

Szerelmes .... Szoktam lenni ?! nem tudom mikor...ezt a véletlen dönti el.

meg kell találnom a helyem, hogy minden rendben legyen és azt gondlhassam és érezhessem körülöttem is mindenki boldog.

De nap mint nap...valami elromlik ok nélkül.

' Miden elmúlik

 

 

~ elgondolkodtam azon, hogy az egésségesemberek miért panaszkodnak annyit.
Ők nem értékelik igazán az élet kicsiny öröm forrását.
Nem tudják milyen ha toló kocsiba kényszerített az élet vagy csak mutogatva tudsz komunikálni a szeretteiddel...És furcsa ŐK még is mosolyognak , és boldogok.
És a gond itt van.

~ Szóval akkor mivel mindenki "jobban " tudja mit miért akkor kérdezem én ?

Mit csinálnál ha azok akik azt mondták mindig ott lesznek melletted akkor sincsenek amikor már erős jelét adtad annak,hogy szükségük lenne rájuk ?

Szerintem nem is folytatom... Tettesd, hogy "boldog vagy" midenki jobban fog szeretni.

~ Szerintem senki sem ismeri elég jól a másikat nem igaz ?
Nem tudja mit miért ír, és mi okból kifolyóan teszi azt amit tesz.

~  Néha minden olyan hihetetlenül össze visszásnak tűnik.

És akkor te vagy a hibás, hogy ha nem tudod mit is szeretnél, érzéseket kényszerítenek rád.

Nyakadba kapsz egy hideg zuhanyt, hogy így is úgy is neked kell megoldanod .

Senki nem dönthet helyetted és nem is kényszeríthetnek rád olyat amit te sem szeretnél igazából ugye ?

Tegyünk úgy mintha misem történt volna és kezdjük előröl az egészet ?

Nem most senkiről sincsen szó félre érted.

Hát akkor ?

Csak ezt gondolom az elmúlt pár napról hétről. Megint érzem azt mint 3 éve, hogy felesleges vagyok.

Hülyeség tudom....

Akkor fogadd el, hogy emberek jönnek és lesznek helyettük újak.

De akkor is ez fáj.

Persze, hogy fáj, mit hittél majd minden ugyan olyan lesz egész életeden át ?

De akkor ne mondják, hogy fontos vagyok számukra, ne adjanak reményeket , vagy  adják mind ezt de ne hagyjanak ott.

Szó nélkül csak úgy eltűnnek és ott állok megint.

Szóval akkor mit tegyek ? Saját magammal társalgok ?

Igen igen..

Kezdek megőrülni.

Sok ez a zaj és sok olyan van körülöttem aminek nem kéne itt lennie.

Szóval akkor mit tegyek ?

Semmit.

Semmit? !

Ezt most komolyan gondoltad ?

Én csak a szöveget írom ne engem hibáztass azért mert nem tudod mit tegyél.

Ahj...

Persze.

Próbáljak meg nem függni másoktól és ne legyek ennyire őszinte az érzéseimmel, mert ez már lényegében senkit sem érdekel ?

Nem.

Akkor ?

Majd idővel rájössz...

Akkor engedjem el azokat akiket szeretek...

Talán..

Sok kétségem van ...és hiány érzet megint az a nagy űr van bennem amit elkéne tüntetni.

~ Felhőtlenül akartam szeretni és hinni, hogy minden rendbe .

De a hit is néha megtörik mint a csoki a nagy melegbe.

Van ilyen nem iga ?

Idővel minden változik, és ha azt hiszed te nem változol kérdezz meg olyan ember akit hónapok ,évek óta nem láttál és majd ő meg mondja.

De ilyen is van el kell fogadni, hogy nem sokáig tart a jelen.

Néha kapsz egy pofont az élettől, és engesztelésképp még hozzád vág egy téglát, hogy magadhoz térj.

Nem az élettel , vagy a világgal van itt a gond...Hanem az emberekkel (?)

Lehet ez sem biztos ugye ?

Kitudja...

~ Follow Your Dreams

Minden meg fog változni idővel vagy hamarabb mint várod. Minden válasz akkor fog jönni amikor nem szeretnéd hallani őket.Mindenki akkor fog veled másképp bánni amikor szeretetre lenne szükséged !

És te olyankor csak ott állsz és várod azt a megváltó érzést, hogy akkor most ordíthatsz, hogy neked ebből eleged van és hagyjon mindenki békén.

De akkor megint te vagy a hibás, hogy olyan embereket taszítasz el magadtól az őszinteségeddel akiket nem akarsz !

De amikor azt mondják elfogadnak olyannak amilyen vagy , de mikor őszintén elmondod mi is a helyzet egy hirtelen mondattal véget vetnek az egésszel. 

És akkor megint előröl kezdődik minden .

Akkor azt érzem felesleges olyan érzéseket ki mutatni amiket jobb ha nem mondasz el és csak magadba tartod mert akárhányszor próbálkozik is az ember vagy ott hagyják vagy kérdő tekintettel néznek rá. . .Persze senki sem ugyan olyan nem igaz ? 

Senkinek sincsenek ugyan olyan érzések. De vannak csak lehet másképp érzi mint a másik 

De ha próbálod elmondani az érzéseidet akkor csak azt kapod..ez nem így van és nem igaz.

Tessék és itt abba is hagytam !

De inkább csak hitegessük egymás éveken át, hogy elmondjuk őszintén mit is érzel valójában...

Csak tudod jobb a valóságban élni mint éveken át hazugságba !  

Mondhatom szép !. . .

~ Néha még csak őszintének is félek lenni.

Érezni szeretnék félelmek nélkül.

Kétségeket félre téve szabadon érezni azt amitől mindig is féltem.

Félni attól, hogy kétségek meg akadályozzák azt, hogy érezzek.

Félelem nélkül nem maradnál ember, hisz akkor azt éreznéd a menybe vagy és minden tökéletes körülötted.

közbe ezt hallgattam. . . .

~ Néha még az sem segít ami segíthetne.

Néha az is reményt ad ami utána akkora tört szúr beléd, hogy mozdulni sem bírsz.

Néha egy zene akkora érzést zúdít rád, hogy nem bírsz lélegezni, és egyszerre minden emlék rád zúdul és azt érzed össze omlassz alatta.

És olyankor azt érzed kell egy kis szünet minden szűnjön meg veszel egy szép nagy levegőt majd ezer év múlva ki fújod , mintha mi sem történt volna az elmúlt percben, hogy ép romokra hullottál és könnyes szemekkel próbálsz felállni és küzdeni a lehetetlen ellen azt ordibálva valaki segítsen haldoklom.

De senki sem figyel oda...akik azt mondták ott lesznek melletted örökké el hagynak és akik csak azt hiszik te ott vagy minden percben igazából csak egy lelket látnak aki nem találja a helyét keresi azt aki majd elviszi őt innen ebből a zajos lehetetlennek tűnő zűrzavarból !

Felnézek könnyes szemekkel azt kérdezem miért mondják folyton, hogy itt maradnak mi közbe fájdalmasan ott hagynak és azt hitetik el velem ezek után minden rendben lesz .

Egyre jobban jegesedik a szívem mint ha egy mélyhűtött világba tették volna ahol mindenki csak azt hajtogatja majd jönni fog majd jönni fog bevérzett szemekkel hófehér arccal lefagyasztott lélekkel azt kérlelik vigyék ki innen mert ez fáj . De amikor szökni próbálnának , hogy legalább a lelküket mentsék ha már a testüket tönkre tették mások vissza fogja valami őket , egy érzés hasít bele a mellkasukba ami  össze húzza őket mint ha minden újra össze dőlt bennük valami . . . Majd halkan azt hallod "pedig meg ígérték" és még jobban összetörnek. És te csak azt látod amilyen te is vagy...egy összetört lélek maradvány ami be van zárva egy lehetetlen helyre ahol ég azt se hallhatja, hogy szeretik. Ahol csak próbálják ki szedni belőle az érzéseit amiket mások bele véstek örökre és egyszerűen képtelenség elszakítani tőlük. Még jobban kitépik , hogy még jobban fájjon ami eddig majd meg ölt úgy , hogy félsz, rettegsz, hogy megint megtörténik és ordítani se bírsz segítségért mert akkor egyre jobban küzdenek ellned azért, hogy te meg gyógyulj...nem értik, hogy miért fontosak neked az emlékeid,hogy túléld a monoton felnövés erőszakossá vált követeléseit a nélkül, hogy belehalj.

Könnyes szemekkel ordítva mondogatják tovább, hogy majd jönni fog és el hozza majd azt a nagy melegséget ami életet tölt a szemükbe és boldogságot a jéggé fagyasztott szilánkos szívükbe.

Néha fel állnak és tesznek egy kört maguk körül, de változást nem látnak.

Ugyan az a sivár hideg tér veszi körül őket minden egyes percben hiába állnak fel és reménykedve néznek fel bevérzett szemekkel hát ha ott  áll majd fölöttük , miközben alszanak vigyáz rájuk . . . Majd mikor fel ébrednek újra azok között lesznek akik valaha melegséget öntöttek beléjük.

De egy éles hasító érzés készteti őket  az emlékeik feledésére.

Se éjjel se nappal.

Semmi sem a régi.

Van aki csak egy percre válik az életed részévé de az egy perc is tarthat örökké emlékként a szívedben.

Akárhányszor rá gondolsz beléd döfnek egy tört, hogy hagyd ott ami fájdalmat okoz és maradj a valóságnál.

Ez nem más mint a hétköznapok fájdalmas Monoton gyötrő emlékei.

Azt mondják  ott nekem a hidegbe a boldog emlékeket idézek fel még jobban fog fájni.

Igazuk is lett.

Még jobban vágytam arra a melegségre ami átjárja az egész testem és a szívemnél elönt forrósággal.

Olyankor szeretnék újra ott lenni.

Az elegancia túlzott.

Az érzések ordítanak.

A város ordítva kiált míg mindenki befogott füllel némán tátogják hová lett a tisztelet?

tudni kell, hogy ami sosem jön ki érzésekbe az csak gondolatba tud.

Először is kapcsold be ezt a zenét...ezt hallgattam közbe (:

* Néha azt sem tudom, mit érzek

* Néha félek, és ordítani tudnék a világba

* Néha csak elkáromkodnám magam, hogy kiengedjem a dühöm

* Néha csak elsétálnék melletted és letagadnám, hogy valaha meghaltam volna érted

* Néha nyakadba ugornék, ledöntenélek a fűbe és füledbe súgnám, hogy úgy dobog a szívem érted mint egy gőz mozdony

* Néha csak szerelmes szeretnék lenni

* Néha utálni szeretném a dolgokat

* Ugrálnék egy koncerten úgy, hogy másnap nyögve keljek fel az izom láztól

* Sikítva rohannék valaki után ordibálva, hogy szeretlek te őrült

* Néha úgy lerajzolnám a gondolataim, érzéseim hogy meg mutassam, mit érzek, de hozzá vágnám a falhoz a temperát és várnám a reagálásod

* Valóra váltanám az álmaim, de helyettük újakat keresek

* Befejezném a beszédet, ha mondanál valamit

* Ordítanék veled mikor úgy érzem nekem ez sok. . . de helyette megcsókollak , hogy tudd én ennek ellenére is szeretlek !

~ Mit érzel, mikor egy zene boldoggá tesz?

~ Hm, ez komolyan kérdezi?

~ Igen !

~ kiráz a hideg . libabőrös leszek és olyan L*szarom érzésem van, hogy minden jó ! :)

~ És magának mit jelent a zene?

~Csendet.