~  Néha minden olyan hihetetlenül össze visszásnak tűnik.

És akkor te vagy a hibás, hogy ha nem tudod mit is szeretnél, érzéseket kényszerítenek rád.

Nyakadba kapsz egy hideg zuhanyt, hogy így is úgy is neked kell megoldanod .

Senki nem dönthet helyetted és nem is kényszeríthetnek rád olyat amit te sem szeretnél igazából ugye ?

Tegyünk úgy mintha misem történt volna és kezdjük előröl az egészet ?

Nem most senkiről sincsen szó félre érted.

Hát akkor ?

Csak ezt gondolom az elmúlt pár napról hétről. Megint érzem azt mint 3 éve, hogy felesleges vagyok.

Hülyeség tudom....

Akkor fogadd el, hogy emberek jönnek és lesznek helyettük újak.

De akkor is ez fáj.

Persze, hogy fáj, mit hittél majd minden ugyan olyan lesz egész életeden át ?

De akkor ne mondják, hogy fontos vagyok számukra, ne adjanak reményeket , vagy  adják mind ezt de ne hagyjanak ott.

Szó nélkül csak úgy eltűnnek és ott állok megint.

Szóval akkor mit tegyek ? Saját magammal társalgok ?

Igen igen..

Kezdek megőrülni.

Sok ez a zaj és sok olyan van körülöttem aminek nem kéne itt lennie.

Szóval akkor mit tegyek ?

Semmit.

Semmit? !

Ezt most komolyan gondoltad ?

Én csak a szöveget írom ne engem hibáztass azért mert nem tudod mit tegyél.

Ahj...

Persze.

Próbáljak meg nem függni másoktól és ne legyek ennyire őszinte az érzéseimmel, mert ez már lényegében senkit sem érdekel ?

Nem.

Akkor ?

Majd idővel rájössz...

Akkor engedjem el azokat akiket szeretek...

Talán..

Sok kétségem van ...és hiány érzet megint az a nagy űr van bennem amit elkéne tüntetni.