~ Lassan rádöbbentem arra,hogy senkitől sem várhatom el azt ,hogy helyettem lépje meg az első mérföldet.
Azt, hogy helyettem mondja ki a nehezítő,de lélek tipró mondatokat, hogy mondjam neki mi helyes és mi nem, hogy helyettem érezze ezt  a felemelő csodálatos érzést amit csak egy perc adhat át...
2 hete minden mintha romokban hevert volna két olyan dolgot vesztettem el ami számomra fontos volt, de nem éreztem addig míg el nem hagyták az élők világát...Azóta minden nap gyertyát gyújtok este. Mikor eszembe jutnak mosolyogva gondolok a velük töltött percekre és arra, hogy mit tanítottak meg nekem.
Még akkor is életben tartani azt a reményt amíg sötétségbe nem vesz.
Mikor mindenki lemond rólad, akkor is tovább küzdeni és még akkor is elhagyni azt a helyet ahol boldogok voltunk, leszünk örökké...Ott lenni azon a helyen percünk utolsó napjaiba,hol életünk során egyszer sem voltunk.Félünk az újtól, hogy mi vár majd ránk... Félünk attól, hogy majd ott más lesz mint itt. De egyszer mindenki elhagy bennünket, de hisz ez nem gyász..Mert ők meg tanítanak ilyenkor minket érezni, érezni a fájdalmas boldogságot.

Nekem mára már a karácsony egy forró bögre kakaót, és egy filmet jelent kis csonka családom egyik felével.
Nem várom el, hogy elhalmozzanak ilyen felesleges dolgokkal...
Nekem már egy ajándék ha este ki tudok menni akár a városba sétálni, vagy elmenni csak úgy össze vissza és bámulni a fényeket..
Nekem csak ennyi a karácsony.

szeretnék valaki mellkasán elaludni. szeretném,hogy valaki átöleljen. szeretném,hogy tudjak úgy gondolni rá mint szerelmemre..

Nyugodj Békében.

'Igazán senki nem hal meg, míg el nem felejtik.

széthullottam...fel se fogtam még ezt az egészet.

~ Fiatalok voltunk és mindkette örülten szerelmesek. Kerestük egymásba a lehetetlent és a végzetes halált...Kerestük egymásba azt ami sosem fog elmulni, azt az érzést mi felrepít magasra és sosem enged el.
Lefestettük az érzelmeinket egy nagy vászonra. Nem kellett elmondani egymásnak,csak néztük és azt éreztük ez sosem múlhat el... Szerettük azt ami volt. Nem lehetett meg magyarázni mitéreztem akkor.
Egyszer csak eljött az idő mikor nem tudtam lefesteni neki mit érzek, hogy mi lett más.
Fájt, hogy nem érzem azt mint rég. Boldog szerettem volna lenni, hevesen szeretni ölelni ,s csókolni .
Mint régen...kirohanni vele az éjszakába egy örült pillanatomba. Kiráncigálni éjjel kilómétereket sétálni.
Önfeletten nevetni az értelmetlen viccein, amit már ezerszer elmondott, de még mindig ugyan úgy meg tudtak nevettetni mint azelöt...De mára már unalmassá és untá vált az egész Gyerekessége, s az én gyerekességem.
Felesleges... Felesleges felnönöm ha boldog vagyok. Tudok komoly is lenni. De fel kell nőnöm. De mihez ?
hogy majd hozzá menyjek egy sznob emberhez ? ...Szürke hétköznapokba sodrom magam mi boldogságot se fog okozni szívemnek.
Szívemnek minek csak a hevesség,örültség jó.
Nem leszek csupán egy szürke volt a lapon...Szeretném lefesteni az érzéseimet. Hogy ordítozzanak róla azok a dolgok miket ő okozza. Miket ő hozza ki belőlem..Miket ő okozza, ha fájdalom ha boldogság.

~  Minden nap elmondom magamba, hogy csak változik az élet és okkal történik minden.

IDE Kattints a Videó megnézéséhez ! ! ! !

Most nem szokványos lesz ez a bejegyzés
Szeretnék veled megosztani egy videót, ami nagy hatással volt rám.
Miután megnéztem ezt a videót , egyszerűen nem tudtam megszólalni. Ott ültem az ágyamon és csak járt az agyam... Ez a srác azt mondta :

" Nehéz volt hálásnak lenni,mikor 8 évesen megtudtam, hogy nem fogok megházasodni, sosem lesz munkám, sosem lesz célja az életemnek. Most férj vagyok...és a feleségemért vagyok. Hazugság azt gondolni, hogy nem vagy elég jó. Hazugság azt gondolni,hogy nem érsz semmit.
Rájövök, hogy nincs kezem , hogy fogjam meg a feleségem kezét. De ahogy múlik az idő megtanulom fogni a szívét ...! "

Egyszerűen ...Elgondolkoztam azon, hogy tényleg annyi ember szomorkodik ilyen kis " csekélységek " miatt, vagy az emberek miatt. Ennek az embernek 8 évesen kellett rájönnie, hogy sosem lesz családja, nem fog megházasodni...Nem élhet majd átlagos életet. De nem adta fel ! Nem mondta azt a medence szélén " állva", hogy ez nem fog menni. Beleugrott ...
Mindent megpróbált, azt amit egy normális ember, és soha nem adta fel.

" Minden egyes lánynak mondom, hogy tudja meg most : Gyönyörűek vagytok . Nagyszerűek vagytok úgy ahogy vagytok.   

És fiúk : Ti vagytok a férfiak ! "

Ezt a videót napok óta nézem, és egyre jobban azt érzem, hogy mennyire igaza van. És azt amit megélünk mindennapokba, ami miatt rossz kedvünk lesz. Szinte csak nem kellene vele foglalkozni. Csak túl kellene lépni rajta és folytatni azt amit elkezdtél. Nem foglalkozni olyanokkal akik meg sem érdemlik a figyelmedet.
Persze...Vannak olyan helyzetek , amikor nem lehet pozitívan gondolkodni. Kivételek mindig vannak , és lesznek is.
Nehézségek azért vannak, hogy meglépjük életünknek lépcső fokait, ahhoz ,hogy megtaláljuk azt amit a tetején boldoggá fog tenni.
Megtalálni azt a boldogság forrást amitől egy perc alatt boldog leszel.
És ...Egyet meg tanultam...Semmi miatt ne add fel a boldogságod forrását.
Majd aki megérdemli azt, hogy feladd , elfog jönni...Az élet meg tanítja az, hogy fájjanak dolgok, hogy elviseld azt ami a padlóig tipor és kapsz mellé egy pofont is. De van amitől a fellegekbe jársz.
Csak meg kell tanulni , a fájdalommal együtt élni.

Egyszer elkezdett hasítani a szívem. Valami rádöbbentett arra,hogy sosem fog elmúlni a múlt.Akárhány darabot is kitépett belőlem az élet során, mindig lesz egy kis szünet. Egy kis szünet, arra, hogy átgondoljam azt amit tettem...akkor szükségem volt rá. Hogy elhitessem magammal, azt amilyen helyzetben élek, annak a következménye, hogy átgondoltam a múltam. Minden olyan fájdalmas mikor rádöbbenek arra, hogy a napokkal embereket vesztettem el az életemben. Volt aki hónapokig ott volt mellettem, de pár napra már hűlt helyét nem találtam. Elkellet fogadnom a folyamatos hasító érzést...Túlságosan is ragaszkodom azokhoz akiket megszeretek, azokhoz akik azt mondják, hogy 'sosem foglak itt hagyni, itt vagyok melletted'. Már semmit nem jelentenek nekem ezek a szavak...Aki ezt mondja, tudom, hogy pár hónap múlva nem látom. Mindnek csak addig van értelme míg te meghallgatod őket...Persze lehet rosszul fogom fel ezt a dolgot. Azért jönnek ezek az emberek az életembe, hogy megtanuljam, hogy milyen az ha fáj valakit elveszíteni. Hogy katonásan eltudjam viselni, ha valaki ott van mellettem és ott hagy.

Jönnek új emberek helyettük, akik úgy gondolják ezt mint én. Akkor egy pár pillanatra boldog lehetsz, hogy nem vagy egyedül. De ott vannak a barátaim...ők olyanok mint egy jó sör...Folyton iszod de mindig tartogatnak valami meg lepetést.

Ők tudják mikor van rájuk szükségem, de végig tűrik amit csinálok...és tudják mit miért nem kérdezgetnek folyton. Egy "idegennek" nehezen nyílok meg...de még is elmondom amit tudnia kell..reménykedem, hogy ő ezt megérti. A világ olyan mint egy közönség. Folyton azt nézik mit lépsz, mit teszel bizonyos dolgokra. Ha nem úgy csinálod mint az elvárás nagy ideáljai, akkor máris újjal mutogatnak rád. Én azt hiszem így gondolom...

Megfelelni nem fogok mások miatt. De elfogadom a véleményeket.

De így jó..

Most így egyedül...

Majd ha valaki megérti, akkor vele boldog leszek...

Boldog addig amíg nem jön egy másik, aki miatt egy életre boldog leszek.

De most egyedül nézem odafent a csillagokat.

De egy dolgot megjegyeztem, még ha egyedül is maradok.

Csak az a lényeg, hogy "mindig maradj boldog".

Ha néha nem sikerül fogj meg egy nagy korsó sört és hívj fel egy barátot. 

Semmit sem tudok a szerelemről...Egy csöppnyi szót se. De tudom ha bármit is tudnék róla még jobban fájna az elválás. Nem az újrakezdéstől félünk igazán..mert miért ne. Attól félünk, hogy azok a dolgok újra megtörténnek, pedig az elején milyen naivan hiszünk ezekbe.

~ Néha egy jó beszélgetés a lelkemet az egekbe emeli.