Az őszinteség nem azt jelenti, hogy közel engedsz magadhoz valakit, az csupán bizalom...Semmi közük egymáshoz.
Néha kicsit túl sok az okoskodó, véleményt nyilvánító ember...Ha mindenképpen nagynak szeretnéd magad érezni, akkor csak tessék, nem állok az utadba. (:
2012. április 21., szombat
nincs itt miről véleményt mondani.
2012. április 17., kedd
Tanítsuk tovább a hagyományt.
Jamie Oliver TED Prize kívánsága: Tanítsunk meg a gyermekeknek,mindent az ételről
Nem szokványos be jegyzés. De pár hónappal ezelőtt betettem egy másik fajta videót, ami ugyan ilyen mélyen hatott rám. Nem mondom, hogy ez után mindenki egészségesen fog táplálkozni, vagy azonnal szuperemen ruhát ölt és megmenti a világot. De elgondolkodtató nagyon, s szív rezdítő dolog ezt végignézni...
Libabőrös leszel minden percben és nem tudod majd mit érzel, majd mikor vége a videónak csak annyit tudsz majd mondani "úr isten" s akkor majd elgondolkozol, hogy neki álljak-e Szakács tanfolyamra járni ? vagy pedig lustaságból menjek el és egyek egy óriási menüt ? Minden csak agyban dől el...
Nem szokványos be jegyzés. De pár hónappal ezelőtt betettem egy másik fajta videót, ami ugyan ilyen mélyen hatott rám. Nem mondom, hogy ez után mindenki egészségesen fog táplálkozni, vagy azonnal szuperemen ruhát ölt és megmenti a világot. De elgondolkodtató nagyon, s szív rezdítő dolog ezt végignézni...
Libabőrös leszel minden percben és nem tudod majd mit érzel, majd mikor vége a videónak csak annyit tudsz majd mondani "úr isten" s akkor majd elgondolkozol, hogy neki álljak-e Szakács tanfolyamra járni ? vagy pedig lustaságból menjek el és egyek egy óriási menüt ? Minden csak agyban dől el...
2012. április 16., hétfő
2012. április 11., szerda
Kicsiként elveszetnek és óriásnak tűnt minden távolság.
Felnövünk és mindent sokkal közelebbinek érzünk, sok embert engedünk magunkhoz közel, s sokaknak fogjuk azt mondani " szeretlek ". De keveseknek azt, hogy örültem, hogy megismertelek.
S keveseknek fogjuk el mondani mit is éreztünk irántuk, mit hittünk akkor mikor megismertük.
Mit vártunk akkor tőle mikor kapcsolatba kerültünk egymással, és hónapokig csak " szeretlek " szóval bíztattuk egymást. De később csak " maradjunk " barátok szót használtuk. Majd pár év után elkezdtünk mindent távolabbinak érezni s a világ még nagyobbnak tűnt mint mikor elkezdtük felfedezni a kis sarkokat.
De a sarkok is csak arra késztettek, hogy ne adjam fel s ne higgyem azt, hogy a világ csak ilyen emberekből áll...Hisz nem mindenki egyforma s, még van aki érez akkor is mikor csak barátok maradtunk.
Mindenki eleinte csak tagadja azt amit igazán várna másoktól. Majd mikor várja, hogy meg történjen csodálatosan elhiszi s valóságosnak látja azt amit annyira várt.
Felnövünk és koncertekre kezdünk járni, házibulikba és elhisszük, hogy ha ezeket túléljük fejfájás nélkül már is nagyok lettünk. Nagyok vagyunk ahhoz hogy 12 órát dolgozzunk, és túléljük a napi 8 óra munkát plusz a ki nem fizetett túlórákat. Minden nap felkelni,hogy most nagy vagyok. Nagy vagyok ahhoz, hogy meg vegyem a saját látszólagos boldogságom forrását egy vatta cukrot a strandon, vagy életem első fizetésének értesítőjét látni a mobil telefonomon, hogy akkor is túlórázni a társaság miatt még ha másnap rájövök, hogy ezt ki fizeti ki ? Akkor is busszal utazni mikor nincs jegyed s látod a piros 16. ezres matricát a sofőr háta mögött. Ekkor gondolunk bele hol a bérletünk ? majd jön a kalauz és büszkén elővesszük a zsebünkből a bérletet és kedves mosollyal mosolyogjunk...EZ NEM JÖTT BE. mondjuk gúnyosan magunkba.
S eközben makacsan hiszed, hogy téged mindenki bátornak és nyitottnak tart, mert bulikba jár. Hogy nem kakaót iszol extra habbal egy mesét nézve a leggázabb pizsamádba.
Majd mikor hallasz egy sikolyt átveszed a superman ruhád és suhansz az éjszakába.
Ó...hát ehelyett felkelsz és elmész a szeretett túlórázós munka helyedre. Ahol még arra sem méltatnak, hogy egy mosolyt viszonozzanak. De ennek ellenére szeretsz bejárni mosolyt csalni mások arcára, hogy azt mondhasd nekik... Szívesen, hogy szebbé tettem a szürke kis hétköznapodat. De mind ezt nem szívességből, csupán ez a természeted, hogy mosolyognod kell ha valami mosolyra ferdíti a szád.
Nap mint nap szereted magad padlóra tenni egy buliba, s azt mondod Túléltem.
Tedd magad életre valóvá olyan dicsekvő mondatokkal, miután azt fogod hinni élsz úgy ahogy mindenki más.
S eközben posztold ki hol jársz, hogy mások is azt higgyék...mindened meg van.
S keveseknek fogjuk el mondani mit is éreztünk irántuk, mit hittünk akkor mikor megismertük.
Mit vártunk akkor tőle mikor kapcsolatba kerültünk egymással, és hónapokig csak " szeretlek " szóval bíztattuk egymást. De később csak " maradjunk " barátok szót használtuk. Majd pár év után elkezdtünk mindent távolabbinak érezni s a világ még nagyobbnak tűnt mint mikor elkezdtük felfedezni a kis sarkokat.
De a sarkok is csak arra késztettek, hogy ne adjam fel s ne higgyem azt, hogy a világ csak ilyen emberekből áll...Hisz nem mindenki egyforma s, még van aki érez akkor is mikor csak barátok maradtunk.
Mindenki eleinte csak tagadja azt amit igazán várna másoktól. Majd mikor várja, hogy meg történjen csodálatosan elhiszi s valóságosnak látja azt amit annyira várt.
Felnövünk és koncertekre kezdünk járni, házibulikba és elhisszük, hogy ha ezeket túléljük fejfájás nélkül már is nagyok lettünk. Nagyok vagyunk ahhoz hogy 12 órát dolgozzunk, és túléljük a napi 8 óra munkát plusz a ki nem fizetett túlórákat. Minden nap felkelni,hogy most nagy vagyok. Nagy vagyok ahhoz, hogy meg vegyem a saját látszólagos boldogságom forrását egy vatta cukrot a strandon, vagy életem első fizetésének értesítőjét látni a mobil telefonomon, hogy akkor is túlórázni a társaság miatt még ha másnap rájövök, hogy ezt ki fizeti ki ? Akkor is busszal utazni mikor nincs jegyed s látod a piros 16. ezres matricát a sofőr háta mögött. Ekkor gondolunk bele hol a bérletünk ? majd jön a kalauz és büszkén elővesszük a zsebünkből a bérletet és kedves mosollyal mosolyogjunk...EZ NEM JÖTT BE. mondjuk gúnyosan magunkba.
S eközben makacsan hiszed, hogy téged mindenki bátornak és nyitottnak tart, mert bulikba jár. Hogy nem kakaót iszol extra habbal egy mesét nézve a leggázabb pizsamádba.
Majd mikor hallasz egy sikolyt átveszed a superman ruhád és suhansz az éjszakába.
Ó...hát ehelyett felkelsz és elmész a szeretett túlórázós munka helyedre. Ahol még arra sem méltatnak, hogy egy mosolyt viszonozzanak. De ennek ellenére szeretsz bejárni mosolyt csalni mások arcára, hogy azt mondhasd nekik... Szívesen, hogy szebbé tettem a szürke kis hétköznapodat. De mind ezt nem szívességből, csupán ez a természeted, hogy mosolyognod kell ha valami mosolyra ferdíti a szád.
Nap mint nap szereted magad padlóra tenni egy buliba, s azt mondod Túléltem.
Tedd magad életre valóvá olyan dicsekvő mondatokkal, miután azt fogod hinni élsz úgy ahogy mindenki más.
S eközben posztold ki hol jársz, hogy mások is azt higgyék...mindened meg van.
2012. április 10., kedd
2012. április 7., szombat
Elfáradtam, persze ez nem elég ok arra, hogy ne járjak be dolgozni és ne kelljen minden nap rájönnöm arra, hogy szerencsésnek érezhessem magam.
Sok olyan ember feledkezik meg azokról, hogy eddig én tartottam azt amit fent lehet tartani egy barátságnak nevezett dologban. Majd mikor én elengedem...próbálom észre vetetni, hogy nem csak én nekem kell megtartani. Akkor rájövök,hogy héj...te hülye vagy ? nem nekem kellene mindent fent tartani nem raktáros vagyok, hogy addig őrizzem a dolgaim míg a gazdája visszajön és felfedezi a tárgy értékét újra. S akkor is ha felfedezné mitől lenne jobb ? Ugyan az a régi darab marad mit régen kincsként őrzött a polcán. S honnan tudom, hogy őszintén jönne vissza a raktárba ? Őszintén és tiszta szívvel ?
Mára már az őszinteséget mindenki Bunkóságnak nevezik. Hisz az ember tisztába van a hibáival a szíve mélyén, s ha valaki a nyugalmas raktárat egyik éjjel feltöri, az emlékek elszabadulnak s velük együtt az a remény, hogy majd a gazdájuk vissza tér...Olyan boldog lesz minden mi volt előtte.
De a jó emlékek sokkal jobban fájnak mint a rosszak. De hálásak vagyunk mikor már csak halvány foltokra emlékszünk. Elmosolyodunk és annyit fűzünk hozzá...Hm mm. és még jobban elmosolyodunk.Mikor buszon mosolyodtam el egy emléken hirtelen a velem szemben lévő ember furán nézett rám, s hirtelen a telefonom képernyőjét kezdtem el nézni mintha valami üzenetet kaptam volna...Ez részben igaz is volt, csak nem az ott kapott üzeneten nevettem. Aztán láttam beletörődött s tovább bámulta a körülötte lévő embereket.
Véltem felfedezni, hogy pár percig míg csak bámultam ki a busz ablakon nagyon belemeredett valamibe és elmosolyodott. Utána rám nézett, hogy mit szólok hozzá ? Vagyis ezt gondoltam... De rájött, hogy én mit is mosolyogtam ott egymagamba. Majd mikor leszállt eleresztett felém egy nagy széles mosolyt.
Furának tartom azt, hogy némelyik ember csak úgy nekem esik olyannal, hogy én "nem" foglalkozom velük, és hogy nem válaszolok nekik sehol sem...És ezt takarja ez az egész. Én szeretném egy kicsit bezárni a raktáramat, és elfelejteni az a sok jó emléket és csak arra koncentrálni amiért igazán megküzdök, és látom az eredményét, hogy másnap újra kezdhessem azt miből ismét egy küzdés lesz !
"Munka mánia" csak egy egyszeri kifejezés a napjaimra, csak küzdés azért, hogy megszerezzem minek értelme és eredménye születik.
Egyszerűen csak meguntam egy helyben állni...Tudod
Véltem felfedezni, hogy pár percig míg csak bámultam ki a busz ablakon nagyon belemeredett valamibe és elmosolyodott. Utána rám nézett, hogy mit szólok hozzá ? Vagyis ezt gondoltam... De rájött, hogy én mit is mosolyogtam ott egymagamba. Majd mikor leszállt eleresztett felém egy nagy széles mosolyt.
Furának tartom azt, hogy némelyik ember csak úgy nekem esik olyannal, hogy én "nem" foglalkozom velük, és hogy nem válaszolok nekik sehol sem...És ezt takarja ez az egész. Én szeretném egy kicsit bezárni a raktáramat, és elfelejteni az a sok jó emléket és csak arra koncentrálni amiért igazán megküzdök, és látom az eredményét, hogy másnap újra kezdhessem azt miből ismét egy küzdés lesz !
"Munka mánia" csak egy egyszeri kifejezés a napjaimra, csak küzdés azért, hogy megszerezzem minek értelme és eredménye születik.
Egyszerűen csak meguntam egy helyben állni...Tudod
Ön erőből sosem leszel boldog,mástól nem várhatod el a lépést. !
2012. április 2., hétfő
~ Ritkábban fog közölni veled mindent. Ritkábban fogja azt mondani hiányzol neki, s ritkábban fog keresni.
Akkor fel merül benned érdemesnek tart arra, hogy vagy neki ?
Csak olyannal beszélgessen az ember kivel minden percben tud beszélgetni és érzi, hogy érdemes arra, hogy ott vannak egymásnak ? Mitől válik valaki érdemessé a beszélgetés ?
A mindennapi perceken belüli 50 választól ? S az arra kapott válaszoktól ?
Mikor érzi az ember, hogy valakivel jó kapcsolatban van még akkor is ha kilométerekre van ?
Mikor számít valaki barátnak ? Mikortól mondhatjuk a másiknak, hogy szeretjük, hogy fontosak számunkra...hisz minden percben szükségünk van rá. Ekkor jövünk rá. Ez csupán egy ragaszkodás. Tőle függ a jó, vagy rossz kedvünk . Ha nem beszélgetünk napokig hiányzik...Hiányzik, hogy nincs ott mellettem hetekig.
De azt mondta, úgy is elfelejtem. Elfelejtem ki volt valójában és , hogy mennyit köszönhettem neki.
Szeretnék sok mindenre választ kapni. Látni, hogy mások ezt hogy élik meg ?
Hogy viselik lelkileg ha kiderülnek a dolgok. Csak lelkileg ráz meg...Percek múlva össze omlok ?
Nem...ez nem össze omlás csak egy néma csalódás mit sosem hittem volna.
Nem csalódás...Csak egy zavar. Másnap mikor felkeltem hittem, hogy csak álom volt,de semmi jelét nem láttam volna annak, hogy álom lett volna. Ennek valószínüleg így kellett lennie. Evvel nyugtatom magam, s hiszem, hogy lesz ez még így se ! Lassan itt a nyár, tervekkel felszerelkezve. Túra táskával a vállamon indulok neki az álom világnak kreatív álmokkal a zsebembe !
Mellék jegyzet : kaptam olyan kritikát, hogy olvassam át az összes bejegyzésem és javítsam ami nem helyén való. Akkor szeretném elmondani, nem fogom kijavítani.Igen ettől kevésbé élvezetes és kevésbé "színvonalas".
De számomra a dátumok fontosak, hogy miért pont akkor miért pont abban az időben írtam meg !
Sajnálom,de számomra fontosak az apró részletek ezen az oldalon.... Olyan mintha a mogyorós csokiba nem lenne mogyoró vagy a nyalókához nem adnának pálcikát.
Akkor fel merül benned érdemesnek tart arra, hogy vagy neki ?
Csak olyannal beszélgessen az ember kivel minden percben tud beszélgetni és érzi, hogy érdemes arra, hogy ott vannak egymásnak ? Mitől válik valaki érdemessé a beszélgetés ?
A mindennapi perceken belüli 50 választól ? S az arra kapott válaszoktól ?
Mikor érzi az ember, hogy valakivel jó kapcsolatban van még akkor is ha kilométerekre van ?
Mikor számít valaki barátnak ? Mikortól mondhatjuk a másiknak, hogy szeretjük, hogy fontosak számunkra...hisz minden percben szükségünk van rá. Ekkor jövünk rá. Ez csupán egy ragaszkodás. Tőle függ a jó, vagy rossz kedvünk . Ha nem beszélgetünk napokig hiányzik...Hiányzik, hogy nincs ott mellettem hetekig.
De azt mondta, úgy is elfelejtem. Elfelejtem ki volt valójában és , hogy mennyit köszönhettem neki.
Szeretnék sok mindenre választ kapni. Látni, hogy mások ezt hogy élik meg ?
Hogy viselik lelkileg ha kiderülnek a dolgok. Csak lelkileg ráz meg...Percek múlva össze omlok ?
Nem...ez nem össze omlás csak egy néma csalódás mit sosem hittem volna.
Nem csalódás...Csak egy zavar. Másnap mikor felkeltem hittem, hogy csak álom volt,de semmi jelét nem láttam volna annak, hogy álom lett volna. Ennek valószínüleg így kellett lennie. Evvel nyugtatom magam, s hiszem, hogy lesz ez még így se ! Lassan itt a nyár, tervekkel felszerelkezve. Túra táskával a vállamon indulok neki az álom világnak kreatív álmokkal a zsebembe !
Mellék jegyzet : kaptam olyan kritikát, hogy olvassam át az összes bejegyzésem és javítsam ami nem helyén való. Akkor szeretném elmondani, nem fogom kijavítani.Igen ettől kevésbé élvezetes és kevésbé "színvonalas".
De számomra a dátumok fontosak, hogy miért pont akkor miért pont abban az időben írtam meg !
Sajnálom,de számomra fontosak az apró részletek ezen az oldalon.... Olyan mintha a mogyorós csokiba nem lenne mogyoró vagy a nyalókához nem adnának pálcikát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)