Kicsiként elveszetnek és óriásnak tűnt minden távolság.
Felnövünk és mindent sokkal közelebbinek érzünk, sok embert engedünk magunkhoz közel, s sokaknak fogjuk azt mondani " szeretlek ". De keveseknek azt, hogy örültem, hogy megismertelek.
S keveseknek fogjuk el mondani mit is éreztünk irántuk, mit hittünk akkor mikor megismertük.
Mit vártunk akkor tőle mikor kapcsolatba kerültünk egymással, és hónapokig csak " szeretlek " szóval bíztattuk egymást. De később csak " maradjunk " barátok szót használtuk. Majd pár év után elkezdtünk mindent távolabbinak érezni s a világ még nagyobbnak tűnt mint mikor elkezdtük felfedezni a kis sarkokat.
De a sarkok is csak arra késztettek, hogy ne adjam fel s ne higgyem azt, hogy a világ csak ilyen emberekből áll...Hisz nem mindenki egyforma s, még van aki érez akkor is mikor csak barátok maradtunk.
Mindenki eleinte csak tagadja azt amit igazán várna másoktól. Majd mikor várja, hogy meg történjen csodálatosan elhiszi s valóságosnak látja azt amit annyira várt.
Felnövünk és koncertekre kezdünk járni, házibulikba és elhisszük, hogy ha ezeket túléljük fejfájás nélkül már is nagyok lettünk. Nagyok vagyunk ahhoz hogy 12 órát dolgozzunk, és túléljük a napi 8 óra munkát plusz a ki nem fizetett túlórákat. Minden nap felkelni,hogy most nagy vagyok. Nagy vagyok ahhoz, hogy meg vegyem a saját látszólagos boldogságom forrását egy vatta cukrot a strandon, vagy életem első fizetésének értesítőjét látni a mobil telefonomon, hogy akkor is túlórázni a társaság miatt még ha másnap rájövök, hogy ezt ki fizeti ki ? Akkor is busszal utazni mikor nincs jegyed s látod a piros 16. ezres matricát a sofőr háta mögött. Ekkor gondolunk bele hol a bérletünk ? majd jön a kalauz és büszkén elővesszük a zsebünkből a bérletet és kedves mosollyal mosolyogjunk...EZ NEM JÖTT BE. mondjuk gúnyosan magunkba.
S eközben makacsan hiszed, hogy téged mindenki bátornak és nyitottnak tart, mert bulikba jár. Hogy nem kakaót iszol extra habbal egy mesét nézve a leggázabb pizsamádba.
Majd mikor hallasz egy sikolyt átveszed a superman ruhád és suhansz az éjszakába.
Ó...hát ehelyett felkelsz és elmész a szeretett túlórázós munka helyedre. Ahol még arra sem méltatnak, hogy egy mosolyt viszonozzanak. De ennek ellenére szeretsz bejárni mosolyt csalni mások arcára, hogy azt mondhasd nekik... Szívesen, hogy szebbé tettem a szürke kis hétköznapodat. De mind ezt nem szívességből, csupán ez a természeted, hogy mosolyognod kell ha valami mosolyra ferdíti a szád.
Nap mint nap szereted magad padlóra tenni egy buliba, s azt mondod Túléltem.
Tedd magad életre valóvá olyan dicsekvő mondatokkal, miután azt fogod hinni élsz úgy ahogy mindenki más.
S eközben posztold ki hol jársz, hogy mások is azt higgyék...mindened meg van.
S keveseknek fogjuk el mondani mit is éreztünk irántuk, mit hittünk akkor mikor megismertük.
Mit vártunk akkor tőle mikor kapcsolatba kerültünk egymással, és hónapokig csak " szeretlek " szóval bíztattuk egymást. De később csak " maradjunk " barátok szót használtuk. Majd pár év után elkezdtünk mindent távolabbinak érezni s a világ még nagyobbnak tűnt mint mikor elkezdtük felfedezni a kis sarkokat.
De a sarkok is csak arra késztettek, hogy ne adjam fel s ne higgyem azt, hogy a világ csak ilyen emberekből áll...Hisz nem mindenki egyforma s, még van aki érez akkor is mikor csak barátok maradtunk.
Mindenki eleinte csak tagadja azt amit igazán várna másoktól. Majd mikor várja, hogy meg történjen csodálatosan elhiszi s valóságosnak látja azt amit annyira várt.
Felnövünk és koncertekre kezdünk járni, házibulikba és elhisszük, hogy ha ezeket túléljük fejfájás nélkül már is nagyok lettünk. Nagyok vagyunk ahhoz hogy 12 órát dolgozzunk, és túléljük a napi 8 óra munkát plusz a ki nem fizetett túlórákat. Minden nap felkelni,hogy most nagy vagyok. Nagy vagyok ahhoz, hogy meg vegyem a saját látszólagos boldogságom forrását egy vatta cukrot a strandon, vagy életem első fizetésének értesítőjét látni a mobil telefonomon, hogy akkor is túlórázni a társaság miatt még ha másnap rájövök, hogy ezt ki fizeti ki ? Akkor is busszal utazni mikor nincs jegyed s látod a piros 16. ezres matricát a sofőr háta mögött. Ekkor gondolunk bele hol a bérletünk ? majd jön a kalauz és büszkén elővesszük a zsebünkből a bérletet és kedves mosollyal mosolyogjunk...EZ NEM JÖTT BE. mondjuk gúnyosan magunkba.
S eközben makacsan hiszed, hogy téged mindenki bátornak és nyitottnak tart, mert bulikba jár. Hogy nem kakaót iszol extra habbal egy mesét nézve a leggázabb pizsamádba.
Majd mikor hallasz egy sikolyt átveszed a superman ruhád és suhansz az éjszakába.
Ó...hát ehelyett felkelsz és elmész a szeretett túlórázós munka helyedre. Ahol még arra sem méltatnak, hogy egy mosolyt viszonozzanak. De ennek ellenére szeretsz bejárni mosolyt csalni mások arcára, hogy azt mondhasd nekik... Szívesen, hogy szebbé tettem a szürke kis hétköznapodat. De mind ezt nem szívességből, csupán ez a természeted, hogy mosolyognod kell ha valami mosolyra ferdíti a szád.
Nap mint nap szereted magad padlóra tenni egy buliba, s azt mondod Túléltem.
Tedd magad életre valóvá olyan dicsekvő mondatokkal, miután azt fogod hinni élsz úgy ahogy mindenki más.
S eközben posztold ki hol jársz, hogy mások is azt higgyék...mindened meg van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése