nem beszédes kedv -

-Régóta érzem, hogy nem jön ihlet és mindig csak elakadok vagy kitörlöm a bejegyzéseket félve írom le a gondolataim....
Régebben éjjel felkeltem és írtam, egy szóból másfél oldalas érzés hullámot, majd vissza feküdtem és reggel közzé tettem. Régebben hittem azt, hogy minden ember kívül kemény cukorból van, de belül eltud olvadni mint a negróban a belső finom része. Régen csak azt mondogattam magamnak minden meg fog változni, és evvel kell együtt éljek. Mikor rájöttem egy két dologra , nem váltam olyanná mint a negró belseje, vagy talán még is olyan vagyok legbelül, de ahhoz nagyon sokat kell erőlködjek, hogy kijöjjön belőlem a kemény cukor máz alól az a puha valami féle dolog. Volt akinek sikerült s hónapokig azt hittem boldog vagyok, s minden kis szón elmosolyodtam mikor eszembe jutottak az emlékek. Az emlékek csak addig cukor mázasak míg azzá teszed ! És onnan csak egy emberre lesz szükségem aki majd megmássza ezt a "falat" és akkor megint olyan lesz mint régen, mert érzem, hogy benne meg bízhatok.

Napokkal később, majd egy hét alatt...Olyan dolgok jöttek össze, hogy hitetlen kedve indultam neki, de nagy reményekkel, hogy ha másképp működik, másképp is fog össze jönni.
De szívem mélyén reméltem, hogy csak jó lesz a vége...De ha mégsem akkor megy tovább minden.
Egy csokis jeges kávé, egy 4 órai találkozás, 2 puszi, mekizés, sétálás, sok sok sok mosolygás, őszinte beszélgetés ( magamba azt mondogattam 5percenként, mióta vártam erre ,  de csak mosolyogtam titkolva ezt) süti, sétálás, margitszigeten felfedezés valami új dolgot, ami sikerült is így új emlék halmazzá vált megint a margitsziget. Aztán hazafelé út üvöltő zene, lefekvés, egy kedves sms.

Kicsit tündérmesének hangzik, de megtörtént, és minden embernek kívánok ilyet !
Ha ott van előtted, és hihetetlennek tűnik, akkor ő az ajánlom , hogy NE ENGEDD EL !
Mert olyan alkalmat hagysz ki amit sosem fogsz újra megkapni ezt garantálom .
További tanácsom csak az lenne, ne tégy olyat ami jó ötletnek tűnik de hülyeségnek mondják mások, csak élvezd és és élvezd ! Ne gondolkodj rajta, mert tudod amin gondolkodni kell az már rossz ! (:

• Csak is  É L V E Z D

- Nyugodj békében -


Mikor elvesztünk valakit, abban a pillanatban azt ordítjuk magunkban ez nem lehet, biztos csak egy álom ébresszenek fel most azonnal. Majd perceken belül lefut benned az az egy szó.. "Sajnálom"
Az emberek nem törődnek egymással, nem törődnek avval aki már másfél lábbal van odaát. De nem jut eszükbe, hogy evvel a nem törődéssel valakinek fájdalmat okozhatnak, olyan fájdalmat amit majd ő is meg fog élni és akkor megtudja milyen érzés !



Dühös vagyok ... dühös, hogy nem kellett volna így lennie !

Órákat tudunk rajta gondolkozni, és éppen ezért fájnak mindig annyira az érzések.
Ha nem gondolkodnánk annyit, akkor sokkal könnyebben eltudnánk fogadni a változást.
De amikor már hozzá szoksz a biztonsági zónádhoz, nem olyan egyszerű kilépni belőle !
Majd jönni fog valaki aki kirángat onnan akaratod ellenére, de akkor már hiába is fogsz ellenkezni.
Akkor tényleg minden megfog változni, és te egy percet sem fogsz gondolkozni mert megbízol benne.

Ma 4 éves a blogom...kicsit hihetetlen de boldog születésnapot "neki" .


Még lenne egy közölni valóm, sajnos az üzenő fal hozzá szólásokat azért kell mindig törölnöm, mert folyton ilyen idegenek küldözgetnek felkéréseket,hogy kövessem őket, meg Facebook oldalon jelölgessem őket. Így elnézést akinek a bejegyzését töröltem ! De várom a kommenteket mindig nagy szeretettel (:

maradj erős -

- Néha teljesen elegem van az emberekből, meguntam, hogy úgy rángatnak ahogy nekik jólesik...
Ez minden normális embernél bekövetkezik. Mi történik ekkor ? Miért változunk meg egy év alatt, de közben mások csak annyit vesznek észre felnőttél. Máshogy állsz a világhoz, az emberekhez és azt mondják meg komolyodtál. Eltávolodsz... Persze ez nem olyan,hogy mindenkit utálok ez csupán egy üres kifejezés az érzelmeink ellen hogy ne kelljen szembe nézni velük, megkönnyítjük a saját dolgunk.
Néha elgondolkodom azon is, hogy megérdemelték-e azt a törődést, oda figyelést kedvességet amit adtam nekik. Megérdemelték vagy sem én szerettem volna mindet elfelejteni és megváltozni.
Amikor végig gondoltam ezt meglepődtem, hogy nem tudtam biztosra mondani azt, hogy meg érdemelték.
Ha össze számolnám azt a számtalan órát amit erre szántam/szánok hihetetlen lenne még számomra is.
Sokan meg ilyednek mert nem tudják mit kezdjenek evvel az "utálattal"...
Egy ideig csak válaszokat tesznek fel maguknak és azt hiszik majd valaki megválaszolja helyettük, elmondom senki sem fogja megmondani a választ, csak is magad miatt kerültél ebbe bele és magadtól fogsz kimászni belőle. Ha magadra kényszeríted azt az érzést, hogy eltávolodj ne mást hibáztass, de jogosan háborodhatok fel szépen csendben, hogy szeretném én is vissza kapni néha amit adok.
Sok sok dolog meg fog sebezni az évek során de mindig csak azt mondom halkan,hogy senki se hallja :
 " Stay Strong "  
Ez a szó hihetetlen de erőt önt belém  és másnap mindig valami megváltozik bennem. Elhatározom, hogy nem leszek olyan mint más. Nem fogom elvárni azt amit más sem várna el, pedig ők igen is azt hiszik ha adnak akkor kérnek is vissza. Tévedésben él mindenki...Igazán csak az kap valamit az érzi a fájdalmat aki valaha is csalódott. Azóta érzi minden egyes percben a szíve dobbanását és érzi,hogy egy kis lyuk mindig tátongani fog majd. De sosem adja fel...Mondhatni mint egy kis hős küzdünk azok a dolgok ellen amikhez ragaszkodunk, amik boldogságot öntenek belénk és csak amiatt nem küldjük el mellőlünk mert tőlük leszünk boldogok. A kicsi szívünk akkor megtelik melegséggel és érezzük az a számtalan óra és marionett bábú játszma megérte, lehet perceken belül megváltozik mindez, de akkor azért az érzésért megéri az az egy vagy két szó. Mindig magunkat hibáztatjuk mert bele esünk ugyan abba a hibába, de az, hogy valamitől  a boldognak érezzük magunkat nem a mi hibánk csak kedves nekünk és újra meg újra szíven üt amiről tudtunk megint bekövetkezik de mi ugyan úgy nem állítjuk le az elején mint máskor mert nem tudjuk mikor érzünk ilyet többet. . . Majd ha felnősz mindezt értékelni fogod, hogy ilyen vagy...



- mint ahogy nekem mondta nagymamám : 1 év alatt mintha 5 évet komolyodtál volna -