- Néha teljesen elegem van az emberekből, meguntam, hogy úgy rángatnak ahogy nekik jólesik...
Ez minden normális embernél bekövetkezik. Mi történik ekkor ? Miért változunk meg egy év alatt, de közben mások csak annyit vesznek észre felnőttél. Máshogy állsz a világhoz, az emberekhez és azt mondják meg komolyodtál. Eltávolodsz... Persze ez nem olyan,hogy mindenkit utálok ez csupán egy üres kifejezés az érzelmeink ellen hogy ne kelljen szembe nézni velük, megkönnyítjük a saját dolgunk.
Néha elgondolkodom azon is, hogy megérdemelték-e azt a törődést, oda figyelést kedvességet amit adtam nekik. Megérdemelték vagy sem én szerettem volna mindet elfelejteni és megváltozni.
Amikor végig gondoltam ezt meglepődtem, hogy nem tudtam biztosra mondani azt, hogy meg érdemelték.
Ha össze számolnám azt a számtalan órát amit erre szántam/szánok hihetetlen lenne még számomra is.
Sokan meg ilyednek mert nem tudják mit kezdjenek evvel az "utálattal"...
Egy ideig csak válaszokat tesznek fel maguknak és azt hiszik majd valaki megválaszolja helyettük, elmondom senki sem fogja megmondani a választ, csak is magad miatt kerültél ebbe bele és magadtól fogsz kimászni belőle. Ha magadra kényszeríted azt az érzést, hogy eltávolodj ne mást hibáztass, de jogosan háborodhatok fel szépen csendben, hogy szeretném én is vissza kapni néha amit adok.
Sok sok dolog meg fog sebezni az évek során de mindig csak azt mondom halkan,hogy senki se hallja :
" Stay Strong "
Ez a szó hihetetlen de erőt önt belém és másnap mindig valami megváltozik bennem. Elhatározom, hogy nem leszek olyan mint más. Nem fogom elvárni azt amit más sem várna el, pedig ők igen is azt hiszik ha adnak akkor kérnek is vissza. Tévedésben él mindenki...Igazán csak az kap valamit az érzi a fájdalmat aki valaha is csalódott. Azóta érzi minden egyes percben a szíve dobbanását és érzi,hogy egy kis lyuk mindig tátongani fog majd. De sosem adja fel...Mondhatni mint egy kis hős küzdünk azok a dolgok ellen amikhez ragaszkodunk, amik boldogságot öntenek belénk és csak amiatt nem küldjük el mellőlünk mert tőlük leszünk boldogok. A kicsi szívünk akkor megtelik melegséggel és érezzük az a számtalan óra és marionett bábú játszma megérte, lehet perceken belül megváltozik mindez, de akkor azért az érzésért megéri az az egy vagy két szó. Mindig magunkat hibáztatjuk mert bele esünk ugyan abba a hibába, de az, hogy valamitől a boldognak érezzük magunkat nem a mi hibánk csak kedves nekünk és újra meg újra szíven üt amiről tudtunk megint bekövetkezik de mi ugyan úgy nem állítjuk le az elején mint máskor mert nem tudjuk mikor érzünk ilyet többet. . . Majd ha felnősz mindezt értékelni fogod, hogy ilyen vagy...
- mint ahogy nekem mondta nagymamám : 1 év alatt mintha 5 évet komolyodtál volna -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése