Nem az emlékek okozzák a fájdalmat, hanem az emberek akikről emlékeid vannak, hogy már nincsenek ott melletted. Éveken át órákat képesek voltatok beszélgetni a semmiről ,máskor meg egymást próbáltátok meg megfejteni mit miért csinálhat és percek múlva már egymást piszkáltátok és nevettetek nagyokat. Eltelt pár hónap neki több dolga volt mint az elején, és nem volt már idő nevetni és egymást piszkálni. Mindig azt mondtam, ennek így kell lenni-e biztos, hogy nincs idő nincs idő egymásra és egymás dolgaira, majd jön helyette másik...De nem tűnt el semmilyen emlék sem, minden egyes percre emlékszem, mikor elsőnek beszélgettünk és mikor megkaptam tőle az első szívecskét, és az első szeretlek szót. Mikor ki mondta tudtam, hogy sosem fog elmenni tőlem csak kicsit eltávolodik a sok dolog miatt, de tudtam figyel attól mert én nem látom őt.Néha tudtomra adta,hogy mi van vele és tudjam jól van. Csak annyit kértem tőle jelezzen ha bármi van és mindig jelez így tudom nem kell aggódnom bár úgy is aggódom néha. Egy szóval biztos pont az életemben, ami kicsit távoli biztos pont de legalább örökre szól ! Kilométerek vannak de még is tudom,hogy mi történik vele fura,hogy csak egy szót írok és már tudja mit szeretnék és mit gondolok, pedig még nem is láttam sose, valahogy nem jött össze de semmi sincs veszve ! Nincsenek kétségeim felőle , és neki sincsenek..Majd össze jön addig meg az a 400 km távolságon töprengek.Mindig megvitatjuk 100x ugyan azt, pedig tudjuk ezt már 100x megbeszéltük de még is mindig mosolyt csal az arcunkra és kicsit meghatódunk és elküldjük a fenébe a 400 km-t. Aztán csak hülyéskedünk a semmin és elmondjuk mit miért mert mindennek van mi értje és feltesszük az idióta nem témához való kérdéseinket és csillagozva jelöljük mit tennénk ha nem lenne 400 kilométer...5 perc szünet és egyikünk belekezd megint abba amit már megbeszéltünk de mindig olyan jó megbeszélni mert tudjuk egyszer megvalósítjuk és akkor minden boldogság lesz.
Lassan itt a karácsony . Hol van a hó ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése