Gyorsan kötődsz, és sosem azt nézed te mikor vagy boldog vagy éppen mikor érzed magad padló alatt.
Bármit meg tennél azért, hogy neki megfelelj és soha ne érezd magad egyedül..
Túl sok lehetőséget adok meg az embereknek, csalódást okoznak de adok még egy esélyt mikor már meg sem érdemelnék. Annak ellenére, hogy tudod kihasználnak te még mindig jól érzed magad.
Sosem az volt a fontos, hogy boldog legyek, és sosem az hogy jól érezzem magam.
Mindig csak más dolgait helyezem előtérbe és mindig csak nekem fáj jobban a végén.
Még ha át is vernek, vagy csalódást okoznak én mindig ott voltam, és leszek nekik pedig tudom ők már nem lesznek úgy teljesen ott mellettem, és ők nem kötődnek annyira mint én.
És csak markolásszák a lelkemet mintha valami játszó tér lenne akinek a tulajdona egy ember és ingyen ossza a megértést mint a cukorkát, és már ha ki adtál magadból minden rossz gondolatot kedvet érzést akkor ki mehetsz a kapunk és majd ő eltakarítja helyetted is mint valami szemetes láda .
Menj be a kis játszótérre add ki magadból ami fáj és majd ő felvállalja helyetted is az érzéseit, mert neki úgy sem fontos a sajátja.
Ki szeretne védetlen lenni ilyen világban ? Ki szeretne egy buborék mentes helyen lenni ahol minden percben rossznak van kitéve és miért lennék pont én ilyen ?
Az az én bajom,hogy mind ez tudom még sem teszek ellene semmit, ragaszkodom azokhoz amik fontosak nekem és sok csalódás ér emiatt.Semmi közöm hozzá még is úgy foglalkozom vele mintha az én gondom lenne.
Nem tudom mit mondjak...Az elmúlt egy hónapban azt éreztem kicsit helyre jött minden és van mellettem olyan akire számíthatok. Tegnapig ezt hittem, majd kissé porrá hullott ez a gondolat, de egy hónapig szép gondolat volt vagyis inkább érzés. Ilyenkor csak megint magamat tudom hibáztatni és keresni az okokat amiket úgysem fogok megtalálni mert nem tudom mit gondoljak vagy érezzek, mit tegyek éppen ebben a helyzetben és csak jár az agyam. Egy óra alvással a hátam mögött nem túlságosan tiszták a gondolataim, össze vissza jön minden és már már azt sem tudom mit akartam.
Ki mondanám az érzéseim őszintén, és mikor kezdek megnyílni mindig vissza kell csukjam...
Aztán hónapokba telik míg ismét félig össze rakom magam tűrhető állapotba és elfoglalom magam olyannal ami pillanatnyilag fontosabb mint gondolkodás...
nehezen jönnek az ötletek, és hiányoznak a több oldalas éjjeli írások.