Egy olyan dolog amit sokan nem értenek még is törekednek arra, hogy lét elemmé tegyék, de ott van a szemük előtt, mi vagyunk a vakok,hogy hagyjuk magunkat sötétben tapogatózni és elhitetni mindenkivel azt amit mi magunk utálunk ! 

Azt kérik mondjuk el őszintén az érzéseinket, gondolatainkat.
De amikor elmondjuk, utána napokig nem szólnak hozzánk vagy elhagynak...
Néha már nem engedem meg magamnak, hogy megbízzak egy idegenbe !
Nem tudom elhinni, hogy kedvel egy beszélgetés után.
Tettek többet érnek a szavaknál !

Felhajtottam a tetejét, hogy halljam a billentyűk hangját ahogyan lenyomódnak a húrokra.
Olyan mintha a szív lenne, finoman lenyomsz egy hangot és ezrekben villan fel egy olyan emlék amitől órákig ott fognak ülni és hallgatni téged.
Te csak játszol azért, hogy hallhasd lenyomódni azokat a finom kis papucsos billentyűket. Csak hogy megváltoztasd a hosszukat, és éreztesd a lassítást ahogy a szívben ha lelassul úgy lassulsz te is le vele együtt. Lenyomsz egy másikat, majd egyszerre mindenki megváltozik , mosolyog és örömmel telik meg a lelkük, nem tudják miért játszod ezt vagy honnan jött az ihlet erre a dallamra..De hallani ahogy a talpak elérik a húrokat eltölt boldogsággal, és mintha én játszanám szívemből  azt a dalt ! Én tudnám miért játszom !
Én érezném a legjobban a dal "súlyát" én érezném a legőszintébben azt amit mások csak sejthetnek. Épp ezért az eredete a kis dalnak titok, mert ha tudtukra adnám azt a dallam ihletet, mindenkiben ugyan azt hozná ki mint belőlem. Akkor már nem a sajátom lenne, nem érezném saját magaménak. Van hogy kiderül az ihlet eredete, akkor mindenki csak együtt érez ! De nem azt amit én akkor ! Nem olyan dühben és nem olyan szomorúságban. Nem olyan örömmel utána, hogy könnyektől alig látom a billentyűt...Csak játszottam mi alatt ezer meg ezer arc figyelt engem. Belőle mit hoz ki a dal milyen érzéseket, miért pont ezt a hangot választotta ?! Sok ezernyi kérdés merül fel bennük...De csak hallgatják a billentyűk hangját. Hallják azt amit én érzek benne, amiért megírtam és szeressék.
Szeressék azt amit írtam, és szeressék azt hogy meghallgatták, ültek 2 órát és csak ültek ültek és ültek, még akkor is ha már nem bírták..De érezték, hogy a lelkük boldog a billentyűk hangjától, és boldog mert valaki megírta azt amit ők nem tudtak !
Boldoggá teszem őket a dallal, a billentyűk hangjával, a lassítással és avval hogy nincs más ihlet..Csak ők. A boldog arcok a kifejező tekintetek...Csukott szemmel végig játszani a dallamot, de érezni azt amit ők sugároznak..Ennyi az ihlet, a boldogság, szomorúság, és a türelem arra hogy mások végig hallgassák a saját lassított világukat.

Szívemen hordom azt amit mások eldobnak.

Néha csak mindenki menjen a francba kedvem van. Majd percek múlva koncertre van kedvem menni, onnan  órákig sétálni egy onnan megismert ismeretlennel , hogy másnap  azt tudjam mondani: tegnap tettem egy őrültséget ! Megbíztam egy idegenbe.

Próbálom elmondani azt ami belül van, próbálom azt hogy megértsék mi annyira más bennem mint másban..Miért fogalmazódik bennem meg több ezer szó egyetlen egy helyett.
Miért próbálok mindent jobban elmondani mint mások, miért próbálom magamba túl bonyolítani a dolgot, hiszen mások csak egy válasszal lerendeznék az egészet és viszlát.
Miért fontosabb más boldogsága mindig mint a sajátunké, miért ragaszkodunk annyira amikor azt mondjuk ugyan, nem lenne  hiány érzetem, ha holnap nem beszélgetnénk.
Mindig csak addig kell kötődni amíg nem érzünk többet annál amit elterveztünk.
A tervet könnyű követni mint a térképet, percről percre érezni fogod, hogy egyre fontosabb lesz, és többet beszélgettek mint az átlag emberek hónapokból évek lesznek, de a határ és a tervek ugyan úgy vannak ahogy évekkel ezelőtt voltak.
Aztán az egyik csak feladja. Őszintén elmondja a határtalan dolgokat ami után a másikon áll a döntés, hogy vele tart a határtalanba vagy marad a kis kerítés mögött...
Nem a másiktól félünk hanem önmagunktól,hogy majd a végén mi okozunk neki fájdalmat...
Tudnia kellene, hogy emiatt felelősséget tesz a vállunkra. Vállaljuk azt helyette, hogy nekünk jobban fog fájni mint neki, több ideig leszünk csöndbe míg ő már máshol lesz, túl lesz az egész történeten. Pár sorban megfogalmazza elküldi és törli.
Nem kívánja már látni azokat az akkori érzéseket...
Ennyin múlik hogy kötődünk másokhoz. Félelem sok olyan döntést szül amit megbánunk és saját magunkat taszítjuk el attól amit annyira szeretnénk.
Élet rendje szokták mondani az okosak, tapasztaltak.
Üres szöveg, csöndben lenni és nem szólni semmit, hisz a szem beszél helyettünk is !

Boldog csak akkor leszel ha eldöntöd magadban, hogy boldog akarsz lenni...