Felhajtottam a tetejét, hogy halljam a billentyűk hangját ahogyan lenyomódnak a húrokra.
Olyan mintha a szív lenne, finoman lenyomsz egy hangot és ezrekben villan fel egy olyan emlék amitől órákig ott fognak ülni és hallgatni téged.
Te csak játszol azért, hogy hallhasd lenyomódni azokat a finom kis papucsos billentyűket. Csak hogy megváltoztasd a hosszukat, és éreztesd a lassítást ahogy a szívben ha lelassul úgy lassulsz te is le vele együtt. Lenyomsz egy másikat, majd egyszerre mindenki megváltozik , mosolyog és örömmel telik meg a lelkük, nem tudják miért játszod ezt vagy honnan jött az ihlet erre a dallamra..De hallani ahogy a talpak elérik a húrokat eltölt boldogsággal, és mintha én játszanám szívemből  azt a dalt ! Én tudnám miért játszom !
Én érezném a legjobban a dal "súlyát" én érezném a legőszintébben azt amit mások csak sejthetnek. Épp ezért az eredete a kis dalnak titok, mert ha tudtukra adnám azt a dallam ihletet, mindenkiben ugyan azt hozná ki mint belőlem. Akkor már nem a sajátom lenne, nem érezném saját magaménak. Van hogy kiderül az ihlet eredete, akkor mindenki csak együtt érez ! De nem azt amit én akkor ! Nem olyan dühben és nem olyan szomorúságban. Nem olyan örömmel utána, hogy könnyektől alig látom a billentyűt...Csak játszottam mi alatt ezer meg ezer arc figyelt engem. Belőle mit hoz ki a dal milyen érzéseket, miért pont ezt a hangot választotta ?! Sok ezernyi kérdés merül fel bennük...De csak hallgatják a billentyűk hangját. Hallják azt amit én érzek benne, amiért megírtam és szeressék.
Szeressék azt amit írtam, és szeressék azt hogy meghallgatták, ültek 2 órát és csak ültek ültek és ültek, még akkor is ha már nem bírták..De érezték, hogy a lelkük boldog a billentyűk hangjától, és boldog mert valaki megírta azt amit ők nem tudtak !
Boldoggá teszem őket a dallal, a billentyűk hangjával, a lassítással és avval hogy nincs más ihlet..Csak ők. A boldog arcok a kifejező tekintetek...Csukott szemmel végig játszani a dallamot, de érezni azt amit ők sugároznak..Ennyi az ihlet, a boldogság, szomorúság, és a türelem arra hogy mások végig hallgassák a saját lassított világukat.