Eleinte nem is tudtunk mit kezdeni azzal ami van.
Nem tudjuk elfogadni ami van, ami mindig ott van csak azért,hogy éreztesse velünk.
Éreztesse azt,hogy mi az amit elvárnak tőlünk, azért hogy ne tudjuk feladni.
Ezt az egészet nehéz leírni és elmondani mi is zajlik ilyenkor az emberben, miért nem akar róla beszélni, de belül megőrül.
Megőrül mert nem tudja szavakba önteni ami éppen kavarok benne, azért mert tudja sosem fog megfelelni azoknak a kis apró elvárásoknak amiket az évek során állítottak köré.
Amikor egy dologban sikeresnek érzed magad és érzed,hogy igen is számítasz valakinek akkor talán te is büszke lehetsz magadra, akkor nem biztos,hogy tökéletes minden, sosincs az,hogy igen most tökéletesen megcsináltam..nem mert ott vannak azok a bizonyos dolgok ami nap mint nap ott kavarog benned,de nem tudod megfogalmazni, le írni.
Évek óta próbálom meg fogalmazni azt a bizonyos dolgot, az elvárást azt a rengeteg szót ami kavarog...S amikor belekezd az ember egyszerűen csak egy nagy katyvasz lesz,most éppen magamról írjak arról,hogy mit érzek vagy másodpercek múlva írjak arról mit gondolok a dologról ?
Írjak-e arról mi a véleményem a tegnapról ? Mit várok el a holnaptól ? Vagy épp mik a terveim ?
Az a rengeteg szó ami egyszerre akar megfogalmazódni az egy semmi.
Egy olyan átlag gondolat amit ezren le írtak, s már nem is az ami régen volt... Hogy majd jön a megnyugvás az a bizonyos csend.
Várni a következőt,hogy majd jön,hogy majd történik valami olyan amitől a nagy keveredés megfogalmazódik.
De a csend már jó ideje nincs.
Nincs éjjeli felkelés hogy írjak nincs hogy az a biztos pont ott van,és tudom ő figyel.
Az a biztos pont az évek során eltűnt, és kikopott.
És ismét nem tudsz mit kezdeni a csenddel..szükséged van egy kis zajra,hogy érezd a biztos pontot, hogy tudd ez miatta történt,hogy tudomásul vedd van biztos pont ami miatt mindig lesz csend.
De amikor a csend sok ideje más..sok ideje nem tudod miért van,miért nem történik semmi, akkor rájössz,hogy talán megoldódtak azok a dolgok amiket nem értettél.
Amiket sokszor leírtál,és ragaszkodtál a biztos ponthoz, amit ma már könnyen elengedsz, és reméled,hogy egyszer csak jön egy kis zaj és remélheted a régi dolgok még nem tűntek el...

4,5

Életünknek vannak olyan kis pillanatai mikor csalódnunk kell,de már könnyedén elengedjük.
Nem rágjuk magunkat olyan dolgon mint például az elkötelezettség valami iránt,hogy mindenáron meg kell szerezni,mert anélkül nincs is élet.
Rá jövünk egy idő után mikor az utolsó napjainkat húzzuk le a bizonyos kis biztonsági zónánkban,hogy " akkor eljött az a mindenki számára emlegetett felnőtt élet".
Nem is tudod mit szeretnél csinálni,mibe fognál bele leginkább, vagy csak egy kicsit pihennél és hagynád ezt a felnőttes életet egy kicsikét...Sokszor elképzelek valami kis tégla falas kávézót,amit mindennap kinyitok azzal a tudattal,hogy jó nap lesz a mai is.
Mindenki ugyan úgy fog örülni annak a levert,kő falas kis fa székes kávézónak mint ahogy én.
Sokszor fiatal megálmodjuk az álom munkánkat,olyan ablakokkal amin azok a régi kis zsindelyek vannak,amit ha este záráskor be csuksz,látszik mennyire megviselte az idő.
Kis idő múlva mikor 4 és fél év eltelik rá jössz,hogy reggel 9:00-kor ez lesz az utolsó kivitt kávéd egy idős házaspár részére,utoljára kérdezik meg,hogy koffein mentes kávé van-e ?
Aztán eszedbe jutnak a jó dolgok,azok a dolgok mikor olyan fáradtan tántorogtál haza 13 óra munka után,hogy másnap reggel olyan érzésed van,hogy haza se mentél volna.
De itt nem volt levert kő fal,vagy nem volt olyan kis időt megviselt zsindely.
Csak egyszerűen megszokottá váltak a számodra kialakított kis szokások,hogy tudod annak a bizonyos idős házaspárnak kettő darab Latte-t kell kivinned,és kettő darab Dobostortát,mert hát elvégre ők már csak a megszokás miatt jönnek.
A végén csak egy halk ajtó csukódás jelzi,hogy azt a bizonyos kő falas kávézót, azokkal az időt nem álló zsindelyekkel már más fogja ki nyitni.

2010-2011

Amikor valaki távozik az életedből végleg, egy kis időre van szüksége az embernek,hogy bele törődjön már nem tudja fel hívni,nem tudja neki el mesélni az élményeit sem tanácsot kérni.
Hónapokig, akár évekig fog az a bizonyos hiány érzet kergetni és a telefon száma még mindig ott lesz a telefon könyvedben,majd hónapok múlva is fel hívnád , hogy sikerült meg csináltad !
Nem tudjuk hogy fejezzük ki azt,hogy nem volt ott az ember mert szerette volna meg őrizni a jó emlékeit.
Olyan alakul ki az emberben,hogy szeretné ezt valahogy emlékezetessé tenni,nem szeretné el temetni őket végleg azokat akik fontosak voltak számára,szeretne valami olyat tenni értük amivel végleg el tudja fogadni az ember,hogy elmentek és ki törölheti megnyugvásként jelezve a telefon számukat...
Sokáig kell keresni míg valaki ezt meg találja,és kicsit meg nyugvás lesz neki igen ez méltó ahhoz,hogy az ember szíve kicsit csendesebben reagáljon erre az egészre, hogy ne zaklassa fel..
Aztán jön majd egy olyan ember az életedbe, akiről néha néha be villan az a kis dolog,hogy lehet hogy nem véletlen ? Néha találsz kis hasonlóságot, összhangot mint azokkal akiket elvesztettél ez persze le írva morbidnak hangzik , de minden emberben valamelyik szerettünk kis részét meg találjuk.
Ha valaki meg találja a tisztelet adásnak a módját akkor kicsit nyugodtabb lesz és meg békél..
De nem könnyű, kitartás kell és sok zsebkendő .

#9

-Hogy is fogalmazná meg ön azt az érzést ?
-De milyen érzés, fejtse ki kérem !
-Hát tudja ez a jó, mikor nem tudja meg fogalmazni azt a bizonyos érzés mert az csak annak a pillanatnak szólt
-Akkor mi értelme is van a kérdésnek ?
-Csupán annyi,hogy fel idézze azt a bizonyos pillanatot meg próbálja újra élni,és hogy boldog legyen !
  Hogy sose felejtse el azt a pillanatot amit ,meg próbált meg fogalmazni,de nem tudott.

Sokszor érezhetjük azt amikor ülünk amellett az ember mellett akinek az utolsó kocka csokit is oda adnánk.
És az érdeklődésetek azonos, tudjátok hogy ha csendbe vagytok akkor sincs gond..
Aztán legbelül sóhajtasz egy nagyot jelezve ezt hogy ennél több nem is kell !
Lehúzott kocsi ablak ki tett könyök és kockás ing,és az illető imádja a pillanatot, és te ott lehetsz mellette.
Aztán magadba azt gondolod hogyan lehetne ezt meg fogalmazni ? Miért lesz számodra olyan fontos pont ez a pillanat ? Miért lesz benned egy olyan érzés,hogy sosem akarod elengedi.
Ezeket a pillanatokat csak körül lehet írni de azt amit akkor érzel legbelül nehéz,ha meg kérdezik akkor is csak nagy nehezen nyögdécselve próbálsz ki mondani egy kettő olyan "közhelyes" szór amitől a hátadon feláll a liba bőr,hogy Jézusom ez nem is az az érzés !
Aztán már csak az az igazán hideg rázós zene hiányzik az egészből..
Szépen lassan elmúlik az érzés, és csak nézel magad elé hogy ez...
De nem ijedsz meg attól hogy ez tovább tart mint eddig mert jó így ahogy van !

*

Sosem nézel fel...nem is látod,hogy léteznek-e csillagok .

Az új év...

Nem is tudom,hogyan lehet ezt elmondani,hogyan lehet ennek neki kezdeni.
Egyáltalán ebbe bele lehet kezdeni és le írni ? Le lehet írni a hiány érzetet,valami féle körbe magyarázással el lehet mondani,hogy pontosan mit is érez,de nem tud konkrétat mondani egyszerűen csak próbálja megszüntetni azt a hatalmas űrt ami már jó ideje ott van, és nem hagyja nyugodni..
Ezt a nagy űrt csak pótolni lehet valamivel,vagy meg tenni másért azt amit te nem fogsz vissza kapni,sokkal többet tenni a másikért mint amit érted tesznek,de te nem érzed úgy hogy ezt kötelességed lenne csak egyszerűen meg teszed,mert nem érzed magad feleslegesnek,nem érzed magad a világban egy "semminek".
Sokszor van az ember fejébe az a bizonyos dátum..az hogy hogyan esett ki az életéből hirtelen egy olyan biztos pont ami ezt az űrt be töltötte,valahogy úgy érezte tartozik valahová,tud olyat tenni mint egy hős a szerelméért csak éppen másképp, tett valami olyat amit magáért is tett.
Leülsz a sötétben, éjszakákon át töprengesz azon,hogy hogy történhetett ez és hogy miért pont most keresed az egyszerű miérteket amit senki sem válaszol meg neked,majd egy évre rá még mindig nem kapsz választ,csak valahogy el fogadtad,hogy az a biztos pont messzebb van de még is néha érzed körülötted azt,hogy ott van valahol és figyel,mint egy filmben mikor tudod,hogy figyel valaki de nem tudod honnan figyel. Túl sok mindent vesztünk el az életünkben,és egyre kevesebbet kapunk, mert elvárunk elvárjuk hogy nekünk igen is kinyissák azt a bizonyos ajtót az etikett szerint,hogy az étterembe a térdünkre tegyük a szalvétát mert így kívánja a nagyság,de azt senkitől nem várhatjuk el hogy azt a nagy űrt be töltse bárki is mindent csak az a bizonyos illető tud eltüntetni ha szeretné ha nem,másra nem várhatunk nem alapozhatjuk egyetlen egy kocka csokira a napunkat,hogy az majd elég lesz édesség hiány esetén,de még is ezt tesszük.
Elrakjuk a táskánkba azt a fél tábla maradék csokit és meg elégszünk az állandó gondolattal,hogy ott van a táskánkban a tábla csokoládé de kelleni fog még ! Ugyan ezt tesszük az életünkkel mindig csak maradunk a saját kis kényelmi helyzetünkben majd mások meg teszik azt hogy meg próbálják be tölteni azt az űrt a hiány érzetet,és te csak azon fogod kapni magad hogy mind ez neked nem elég és nem vagy boldog,majd mikor meg kérdezi valaki : És te mit tettél másokért ? ...