"Éld az életed úgy ahogy te akarod,mert más nem éli helyetted".

Mondhatni Budapest egy igen érdekes város,vannak olyan szegletei ha eleget jár az ember szinte droggá válnak. Mindig vissza kell járni,hogy érezzük a hatását újra és újra..
Így vagyok ezzel én is néha menekülnék onnan jó messzire,de mikor elhatározom,akkor kapok fenn egy lehetőséget.
Múlthéten egy kellemes kis helyen a Teréz körúton iszogatva a kávémat,egyik ismerősömmel,egyszer csak oda jön egy fickó, eleinte nem sok mindent mondott.
Láttuk,hogy nem éppen stabil a mozgása.
Akkor jön a szokásos reflex köszi nem veszünk semmit/bocsáss meg de kártyám van.
De a fickó oda jött, csak motyogott valamit,kicsit elnyújtva kicsit esetlenül..aztán újrakezdte.

- Szeretnék neked adni valamit !

- Ne haragudj, de mit szeretnél?
- Szeretnék neked adni egy verset amit én írtam, cserébe kérlek a füzetbe írj nekem egy gondolatot.

Meglepő dolog volt ez számomra,hogy nem kéregetni jött..
Így hát megegyeztünk ! Ő adott nekem egyet a versei közül,én írtam egy gondolatot.
Az ő számára gátlástalanul elővett egy kis cetlit,és elém rakta.

 - Tessék olvasd el.

Mindeközben, ismerősömtől megkérdezte hisz-e a Buddhizmusban.
Mindkettőnknek ki kerekedett a szeme, tényleg ezt kérdezte?
Igazából kicsit sem értettük igazából mit szeretne ?
Miért pont hozzánk jött,és miért ad számomra egy verset.

Az ő verse

" A Ják együttese egy élő templom, sok ezer év élő tudói az ember nyitott szívvel megértheti az igazi ős nyelvet, ha megtanul érezve tanulni és figyelni szeretettel "

Az az utolsó mondat ami úgy értelmet adott az egész, amikor az ember csak ránéz egy ismeretlen emberre,és a hideg rázza,hogy ez most igen szíven ütős volt.
Az illető még egy vizet kikuncsorgott,hogy adjunk neki mert ebbe a nagy melegbe megszomjazott.
Minden esetre ha hozzátok oda megy egy ember füzettel a kezébe,ne toljátok el, nem kér pénzt, nem kér cigit,nem árul semmit,csak egy verset adna,cserébe egy gondolatot kér a füzetébe.